Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

RÉGI TAMÁS: Észak-kenyai nomadizmus a 21. században. Paló példája

Hogyan kapnak a feleségek állatot? Ha szerzek, mondjuk, négy állatot, egyet adok az egyiknek, egyet a másiknak, és így felosztom. [...] 4. számú interjú. Lolongoi felesége, Paló 1999. november I I. Miszerint költöztetik a manyattákat? Van úgy, hogy esős évszakban csak a férfi megy az állatokkal a jobb legelőkre, és a család itthon marad. Esetleg a férfivel megy a fia is. Aztán csak néha látogat haza az apa. Amikor az esős évszakban a legelők jobbak lesznek, akkor visszajönnek... Mire költi a pénzét? Ételt veszek rajta, néha gyöngyöt. Mit csinálna, ha nagyon sok pénze lenne? Állatokat vennék, ruhát, nyakláncot. 5. számú interjú. Rukuo, Paló I 999. november 4Mikor született, és hol? Nem tudom, mikor, de itt Loiyangalaniban. Milyen volt a családja régen? Nagyon sok állatunk volt. Apám nagyon gazdag ember volt. 1992-ben aztán elveszett a sok állat. Mikor sok állatunk volt, akkor mindenkitől külön éltünk, de most, hogy kevés állat van, így kénytelenek vagyunk itt élni. Milyen kapcsolata van az itteni családokkal? Nincs különösebb kapcsolatom velük. Ha egyszer megint sok állata lesz, akkor elköltözik innen messzebb? Igen, akkor külön megyek. Csak a kecskékből él, vagy néha szerez mást is? A fiam fog néha halat, és akkor azt esszük, a másik fiam legelteti az állatokat. Mikor ettek utoljára kecskét, és kivel osztották meg? Tíz napja vágtunk le egy kecskét, mert nagyon éhes volt a család. Egyedül ettük meg, nem hívtunk senkit... Menyit fizetett a feleségéért, és ez hogyan oszlott meg a családban? Huszonöt kecskét, három marhát, két tevét és egy szamarat. A nagy része az apáé és az anyáé, de kaptak belőle az apa bátyjai is.