Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

RÉGI TAMÁS: Észak-kenyai nomadizmus a 21. században. Paló példája

kell, odaadják akár egyik lányukat - és ezzel a vele járó hozományt is - a nem olyan szerencsés másik anyának. A faszén gyártása, nem mindenki által elvégezhető munka, van, aki bírja fizikailag, van, aki nem. Ebben az esetben igazolódott a régi mondás: aki nem tudja, az tanítja (lásd 15. számú interjú). Ebei lánya volt egyedül kapcsolatban a Mária-vallás követőivel (turkanákból álló keresztény térítőcsoport). Mivel fizikailag gyenge, beteges volt, és nem tudta elvégezni a nehéz munkát, megtanította a többieknek, hogyan kell faszenet készíteni. A tudáson és a fizikumon kívül a „faszénüzletnek" volt még egy előfeltétele Palón: az állatok (szamarak) és a teherszállító nyereg. Ha valakinek nem volt saját szamara vagy egyéb felszerelése, hogy beszállítsa Loiyangalaniba az elkészült faszenet, akkor kénytelen volt megkérni másokat, hogy tegyék meg ezt helyette. Ilyenkor az eladott áruból megegyezés szerint kapta meg az otthon maradt faszéngyártó az őt megillető pénzösszeget. A faszén eladása Loiyangalani utcáin történt, ahol komoly megbecsülésnek örvendett a turkana asszonyok áruja, és ennek ők is tudatában voltak. Végkövetkeztetés Paló tárgyi kultúrája jelzi, hogy nem érintetlen már a város hatásaitól, hiszen az emberek több használati eszközt onnan szereztek be. Ezeknek a városban készült tárgyaknak a hiánya azonban csak kivételes esetekben okozna valamilyen zavart a kultúrájukban.

18 A fent leírt termelési tevékenységek - a halászatot kivéve - a nagycsalád keretein belül zajlottak. Egyedül a halászathoz szükséges más palói vagy Palón kívül élő ember(ek) segítsége, kölcsönadott csónak formájában. A gyűjtögetéshez szükséges fák, a legelte-