Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

KACSUK ZOLTÁN: A gördeszkázás jelentései. Kísérlet egy „posztstrukturalista" szubkultúraelemzésre

Deszkázás, férfiasság és deszkáslányok A sport történetileg is a férfiak által uralt területek közé tartozik (Hadas 2003), ami megerősíti azt a képzetet, hogy a gördeszkázásban, amely egy sportalapú szubkultúra,

61 a fiú lesz a hiteles, a lány pedig a nem hiteles résztvevő. A képlet azonban egy picit bonyolultabb ennél, és ez részben abból fakad, hogy bár a gördeszkázás erősen fiúk által uralt tevékenység, mégis ambivalens a viszonya az uralkodónak nevezhető férfiasságmodellel vagy - ahogy Amerikában nevezik - a jock

62 ideállal. Ez a gördeszkázás hagyományosan marginális, tekintéllyel szembehelyezkedő, gyakran deviáns oldalával áll összefüggésben. Becky Beal két évig ( 1990-1992) végzett megfigyeléseket, és folytatott beszélgetéseket Eszakkelet-Coloradóban deszkás fiatalokkal (Beal 1996). Az ő munkája hangsúlyozottan az alternatív férfiasságmodellek kialakulásának és a nemi szegregáció újratermelésének kérdéseivel foglalkozik a gördeszkás-szubkultúrán belül. A deszkások a saját sportjukat a hagyományosabb sportoktól a felnőtt-tekintélyhez és a strukturált versenyzéshez való igazodás kritikáján keresztül különböztették meg. A formális struktúra hiánya lehetővé tette és bátorította a résztvevőket, hogy maguk alakítsák a sportjukat; ők döntötték el, hogy milyen trükköket és mennyit gyakorolnak, illetve hogy mik a kiválóság egyéni mértékei. Az elit versengéssel szemben itt a részvétel és az együttműködés bátorítása a jellemző. Bár létezik hierarchia a szubkultúrán belül, ez nem versengés során alakul ki. A státus összefügg a technikai tudással, de egyfajta „jófejséggel" is, vagyis egy olyan viselkedési minőséggel, amelynek fontos eleme például az, hogy a tudást nem szabad mások lekicsinylésére felhasználni. A versengés helyett a kooperáció és a biztatás a hangsúlyosabb elem, ahogy az egyik deszkás fogalmazott, mert nem egymás ellen, hanem együtt deszkáznak. „[...] Nhem... inkább kihívnám pl. egy versenyre, q:) Birom az ilyen nagyszájúakat! És milyen jó érzés beégetni őket! Mert aki tud, az nem nagyszájú!" (FI 8, lány) „[...] Egyébként deszkázz sokat, ne hagyd abba soha, legyél olyan ügyi int az Elissa Streamer, vagy sokkal jobb:)"

63 (F84, fiú) Beal interjúalanyainak tapasztalatai szerint a lányoknak azonban mindig többet kell produkálniuk a fiúknál, hogy elfogadják őket. Számukra az a legnagyobb elismerés, amikor deszkásként más deszkások fiúkkal egyenlő partnerként kezelik őket, levetkőzve a lánydeszkásokkal szemben tanúsított előítéleteket és ellenérzéseket. Ebből fakadóan a lányok egy részénél kettős identitásra/tudatra emlékeztető stratégia alakult ki, amely más-más elemeket hangsúlyoz és érez érvényesnek a nemi szerepkészletekből a deszkázás során és egyéb helyzetekben. Ez részben összefügg azzal is, hogy a fiúknak elvileg többnyire nincs problémájuk azzal, hogy lányok deszkáznak, de azt már nem igazán tudják elképzelni, hogy a barátnőjük deszkázzon, vagyis nem tudják elképzelni, hogy intimitás alakulhasson ki egy deszkástársukkal. A fiúk ezenfelül nem tudták összeegyeztetni a rizikóvállalást és a sérüléseket a nőies viselkedéssel. Számos deszkás nem látott azonban olyan akadályt, amiért lányok ne deszkázhatnának. Voltak, akik észrevették, hogy különböző társadalmi erők szerepet játszhatnak a lányok kirekesztődésében, de az senkinek sem fordult meg a fejében, hogy a saját viselkedésük hozzájárulhat a lányok kiszorításához. „Amúgy mondok valamit: a legtöbb csaj azért hagyja abba, mert a) a pasik fikázása miatt