Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Helyzet - Illés Péter: Határátlépések-stílusok, régiók, múzeumok egy nemzetközi kiállítás összehasonlító perspektívájában

reprezentációs kellékeként való használatától elszakadva a kerámia mint regionális kifejezőeszköz a helyi térségi identitások fontos elemeként, mintegy az „identitás motorja"-ként (Matthias Beitl) működhet a jelenben. Stoob, Módra és Magyarszobatfa lokális identitásához lényegileg tartozik a helyi művészeti, illetve kézműves hagyományok bemutatása, fokozott hangsúlyozása, ami egyrészt a folklorizációt, másrészt az értékesítést szolgálja. Általános jellemző, hogy a megbízásra végzett munkákon kívül a turizmus többnyire a helyben készült termékek vásárlója és hordozója. A regionális kultúra önmegjelenítésére az ausztriai példát a vasi-burgenlandi határ, egyben a magyar-osztrák államhatár közelében fekvő Stoob kínálja. A falu képében több helyen is jelen van a helyi kerámiagyártás jelképe, a stoober plucer, vagyis a stoobi bugyigakorsó. A hajdani stoobi fazekasmesterek legfontosabb készítménye a plucer, illetve egyéb mázas konyhai és étkezési edények voltak. Napjainkban mind az öt stoobi fazekasműhelyben készül plucer, különböző nagyságban, színben, változatban és díszítéssel. Annak ellenére, hogy már évtizedek óta nem járul hozzá jelentősen a műhelyek össztermeléshez, és időközben víztároló funkcióját is elvesztette, azonban komoly szerepet játszik a község imázsának tudatos megteremtésében. Stoob elején óriásplucer fogadja a látogatókat, amely a gazdag múltra visszatekintő kézművestudást szimbolizálja. Plucer ékesíti a Stooberhof vendéglőt, valamint a Cafe PÜtzerl is a vizeskorsóról kapta a nevét. Megtalálható még a község címerében, a Keramikland Burgenland fazekasegyesület emblémáján, ünnepségeket bejelentő táblákon és plakátokon, sőt egy stoobi ház falán Szent Flórián zászlóján is. A településen működik a Tartományi Kerámia, Fazekas és Kemenceépítő Szakiskola & Designkollégium. A szlovákiai Kis-Kárpátok lejtőin fekvő Módra városa borászati kultúráját sikeresen egyesíti a kerámia hagyományával. A kisiparosok, a kerámiamanufaktúra és egy múzeum szorosan összefűzi a város és a kézművesség történetét. Módra a 16. században letelepedett habánok hagyományait követő fajansz kerámiatárgyaknak és Ignác Bizmayernek ( 1922-), a városban élő fazekasmúvésznek köszönheti ismertségét. Itt a Szlovák Népies Majolika elnevezésű kerámiaszövetkezetet (Slovenská t'udová majolika l'udovoumelecké vyrobné druzstvo, Módra) I 952 óta működik, ahol napjainkig a hagyományos szlovákiai és habán minták szerint készülnek a zömmel exportra szánt fajanszok. Az Őrség peremén, a magyar-szlovén nyelv- és államhatár közvetlen közelében, 1953ban kezdte meg működését a Magyarszombatfai Kerámiagyár, mely fél évszázadon keresztül biztosította a környék falvainak megélhetését. Az 1989-es magyarországi rendszerváltást követően a kerámiagyárat privatizálták, ami mára a teljes leépüléshez vezetett. Napjainkban a gyárat elhagyó szakmunkások, helybeli fazekasok mint magánvállalkozók, vagyis mint önálló fazekasmesterek készítik áruikat. Megrendelésre dolgoznak, kézművesvásárokon árulják termékeit, illetve az Őrséget időszakosan elárasztó falusi turizmus igényeit igyekeznek helyben kielégíteni. Itt a falukép jellegzetes elemeit jelentik a műhelyek előtt, rusztikus szárítóállványokon bemutatott és értékesítésre kínált fazekasáruk. Az in situ megőrzött történeti Fazekasházat I 973-ban hozta létre közösen a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Magyarszombatfai Kerámia Vállalat, az épület azonban az 1990-es évekre már összeomlással fenyegetett. A változás 1995-ben következett be, amikor a falu önkormányzata vette meg az épületet a vállalattól. 1996I 997-ben a renoválási munkálatok mellett egy áttelepített fazekasműhely és egy égetőkemence- és égetőszín-rekonstrukció került ide. Az így kialakított épületegyüttes jó ál-