Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Helyzet - Frazon Zsófia: Az etnográfia „csodálatos taxonómiája"

rejlő játékos lehetőségekkel, és így az olvasókat is újabb és újabb olvasásokra késztetik, elgondolkodtatják, mögé tekintésre és véleményformálásra sarkallják. Tehát Festschriftről van szó, meg nem is - illetve szívesebben fogalmaznék úgy, hogy ez igazán ajándékozásra méltó kötet: „dieser Band von, mit, über und für Gottfried Korff" - ahogy a bevezetőben is olvashatjuk (Tschofen et al. 2002:xiv). Korff 1942-ben született, így a könyv 2002-es megjelenése a hatvanadik születésnap dátumát jelölte, noha nem olvashatjuk az ünnepi kötetre való utalást rögtön a címoldalon, s az ünnep tényét nem fedik fel a szerkesztők az első oldalon sem. Sőt: a kötet úgy jelent meg- Gottfried Korff neve alatt-, mintha egyáltalán nem is egy mások által szerkesztett tanulmánykötetről volna szó. Bújócska ez, játék a javából. Persze a szerkesztők pontosan tudták, hogy miért is csinálják ezt: Korff ugyanis rendkívül sokat publikált ismert és kevésbé ismert folyóiratok és tanulmánykötetek oldalain, számos kiállítást rendezett, katalógust szerkesztett, de végül önálló kötettel nem jelent meg a tudomány színpadán. A kötet az I 978-2001 közötti időszakból származó 66 Korff-szöveg (önálló tanulmány, kritika, kiállításmegnyitó vagy katalógusbevezető) pontosan felének (33 írás) tematikusán elrendezett és diskurzusba szerkesztett koherens egysége. A szerkesztők bevezetőjét követően négy fejezeten (és majd négyszáz oldalon) keresztül olvashatjuk újra az eddigi életmű nagy hányadát, amely korántsem habkönnyű, mégis meglepetésekkel és ráeszmélésekkel teli, élvezetes olvasmány. Külön részben találhatók a kiállítások történetiségével, formai és tartalmi jegyeivel foglalkozó írások (Ausstellen: Qeschichte, Fragen, Formen), a íárgya/choz kapcsolható koncepciók és elméletek (Museumsdinge: Konzepte und Theorien), illetve a rövidebb kritikák és vitaindítók szövegei (Einmischungen: Kritik und Kontroverse). Mégis a legizgalmasabb fejezet az I 975 és 2000 között Korff által rendezett kiállítások katalógusaiban megjelent témafelvető tanulmányokból szerkesztett válogatás, amit az egykori közreműködők (kollégák, tanítványok) egy-egy szabadon választott műfajban megírt visszaemlékezése, élménybeszámolója vagy továbbgondolása kísér (Experiment und Praxis: Ausstellugen 1975 bis 2000). Ebben a fejezetben érezhető az ünnep szelleme, de a szövegek nem mentesek a kritikai észrevételektől sem - jó tanítványként és kollégaként tesznek eleget a mester egyik legszigorúbb elvárásának. Ettől lesz igazán játékos és olvasmányos a kötet, ahogy időben, térben és a kötet lapjain is állandóan bujkál szerző és szerkesztő, összekacsintanak, diskurálnak, de minket, olvasókat is folyamatosan bevonnak a játékba. Ez a kötet szerkesztési elveinek egyik legjobb ötlete. A válogatás és az összerendezés példaszerűen végiggondolt, így a tanulmánykötet egy jól használható kézikönyv funkcióját is betölti. Azt viszont mindenképpen hiányként élheti meg a szerző iránt elfogult olvasó, hogy a szerkesztők megspórolták a könyv végéről a mutatókat. Talán nem is a személynévmutató elhagyása a legfájóbb (bár nyilván tanulságos lehetett volna), és még csak nem is az összesített irodalomlista (ami meg hasznos), hanem a tárgymutató teljes mellőzése: egy alfabetikus Korff-szótár, a fogalmak teljes enciklopédiája. Ezzel viszont a játék is folytatódhat: minden olvasó összeállíthatja a maga számára leghasznosabb fogalmak válogatott listáját, a sokféle tapasztalaton alapuló „csodálatos taxonómiát".