Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Tabló - Egy korszak divatja Valuch Tibor: A lódentől a miniszoknyáig. A XX. század második felének magyarországi öltözködéstörténete Sedlmayr Krisztina

A korszak falusi öltözködésének bemutatása a szerzőt különösen nehéz feladat elé állította. Furcsának tűnhet a megállapítás, hiszen a néprajzi vizsgálatok látszólag bőséges nyersanyaggal szolgálnak. A népviselet utolsó korszakát, lassú eltűnését és együttélését a modern öltözködéssel számos kitűnő írás dokumentálta. Kazár és Rimóc, Kecel és persze Varsány a kivetkőzés jelenségének páratlanul izgalmas terepe volt, a magyar néprajztudomány pedig ezt a folyamatot becsülettel végig is kísérte. Ezek az írások a viselet természetére vonatkozóan is alapvető megállapításokat tesznek. A társadalomtörténész Valuch nem is tud nekik ellenállni, bőségesen idéz belőlük, és mondanivalóját alapvetően rájuk építi. Biztos arányérzéke mintha ezen a ponton cserbenhagyná. A palóc viseletszigetről származó példái az olvasóban azt a tévhitet kelthetik, hogy a szocializmus időszakában a népviselet a falusi öltözködés valóságos alternatívája volt. Leszögezi, hogy a „falusi öltözködésben a hetvenes évekre a kivetkőzés befejeződött", az ebben az időszakban már semmiképpen sem országos érvényű népviseletet mégis jelentőségén túl kezeli. A kötet fényképeit a szerző a Magyar Nemzeti Múzeum Fotótárából, a Néprajzi Múzeum és az MTI archívumából válogatta. A propagandaképek, sajtófotók, amatőr képek hangulatos együttese a szöveg illusztrálására szolgál. A felvételek közül több az elmúlt időben sokat szerepelt, és egy kicsit el is „használódott". Más darabok, elsősorban az amatőr képek az újdonság erejével hatnak, és elsődleges információkkal gazdagítják a szöveget. Talán szerencsésebb lett volna a retrodivat által kiszemelt és unos-untalan használt fotókat kevésbé ismertekkel helyettesíteni. Az amatőr felvételek a mindennapok történetének kivételesen értékes forrásai. Az öltözködés történetéről is összehasonlíthatatlanul többet mondanak, mint azok, melyeket mondjuk egy képes újság címlapjára szántak. Ács Irén gyönyörű fotósorozata végső soron szintén nem a mindennapok látlelete, hanem az érzékeny művész álláspontja, véleménye az őt körülvevő világról. Gondoljunk csak a mezítlábas tanyasi kisiskolást ábrázoló képre (83. p.), mely nem más, mint a kiszolgáltatottság szimbóluma, vagy a házmesterné groteszk figurájára (75. p.), aki kezében a seprűvel mi más lehetne, mint boszorkány! Persze a sok és sokféle képet szívesen nézegeti az olvasó, a kötet végén pedig pontos eligazítást kap a proveniencia felől is. Két kis hibát is felfedezhetünk a képek körül: Magyarvista jelenleg Románia (Kolozs megye) területén fekszik, így a templomból hazafelé tartó férficsapat viselete is erre a területre jellemző (1 38. p.). Az Ifjúsági Park előtt várakozó tömeg öltözéke és hajviselete pedig kizárja, hogy a kép 1961 -ben készült volna (78. p.). PL lódentől a miniszoknyáig mindazonáltal nagy gonddal és rutinnal szerkesztett mű. Kissé száraz stílusáért bőségesen kárpótol meglepő információmennyisége. Nem kétséges, hogy a téma és a korszak is nagy érdeklődésre tarthat számot, a könyv pedig nem okoz majd csalódást. Ami pedig a mi szakmánkat illeti, mondjuk ki: fontos könyv született. Divat, viselet és öltözködés a magyar tudományosságban ebben a könyvben kerül először a helyére. Valuch megépítette nekünk a kályhát, melytől mindannyian elindulhatunk.