Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

IZSÁK MÁRIA: Hajléktalanok

IZSÁK MÁRIA Hajléktalanok Ez a fotóesszé hajléktalanokat mutat be. Ok nem a fotók témái, hanem a készítő régi vagy újabb ismerősei. A fotók éppen ezért ezt a kapcsolatot igyekeznek megragadni. Kezdj ük talán ott, hogy nem szeretem a hajléktalan kifejezést. Tudom - nincs jobb szó... De nem fedi a valóságot. Vannak olyanok, akikkel az aluljárókban, utcasarkokon találkozhatunk, ez a képünk a hajléktalanokról. Pedig ők vannak kevesebben. Sokan laknak hajléktalanszállókon, maguk építette kalyibákban, félreeső helyeken, illetve vannak lakásban lakó, hajléktalan életmódot folytató, guberáló, vasat, papírt gyűjtő emberek is. A fotózás folyamán megismertem többféle réteghez tartozó hajléktalanokat. Inkább róluk mesélnék kicsit - a képeken szereplő emberekről. Sárika és Piroska: Velük egy aluljáróban találkoztam össze. Rokonok. Piroskát Sárika csábította föl Budapestre, de Piroska már vágyott haza a családja körébe, neki nem tetszett az itteni hajléktalan élet. Később már csak Sárikát láttam egy másik aluljáróban. Eduárd és Mariann: A férfi egy nagyon szép, szeretetteljes roma ember, Mariann fogyatékos, nehéz volt vele kommunikálni. Nehezen érthető a beszéde, de elismétel mindent többször, hogy biztosan megértsék. Eduárd a két kezével építette szerény hajlékukat. Mária: Elmenekült a családjától férje brutalitása miatt. Azt mondta, annál az életnél még az utca is jobb. Egy aluljáróban lakott többedmagával. András Bácsi: Lakossági bejelentésre ment ki a Menhely Alapítvány krízisautója. Mínusz I5°C hideg volt, segíteni kellett. Nehéz volt megtalálni az öreget, aki egy kartonon feküdt és mindössze egy takarófóliával volt betakarva. Szerény kis motyója a sarokba volt pakolva szép rendben. A szociális munkások meleg teát, polifoamot, takarót adtak neki, miután kiderült, hogy nem akar bemenni hajléktalan szállóra. Azóta nyoma veszett... _j Sanyi Bácsi: Idős ember, egyedül. Saját maga építette a kis „lakását". 7 Még nem elég idős ahhoz, hogy bevonulhasson szociális otthonba, még néhány évet z várnia kell rá...? 3 llcsi és gyermekei: Egy elhagyott katonai laktanyában élnek llcsiék, ott próbálnak £„2 emberhez méltó körülményeket teremteni maguknak, llcsi öt gyermek édesanyja, a há- 8.Ü rom nagyobb nevelőintézetben van, de hazaengedik a pedagógusok őket az iskolai szünetekben. A kicsiket llcsiék nevelik-egyelőre... Az általam készített képek célja: Nézzünk bele ezeknek az embereknek a szemébe egy pillanatra. Máskor úgyis lehajtott, elfordított fejjel elmegyünk mellettük, vagy nem is tudjuk, hogy Ok Azok - „Csövik". Amikor hajléktalan problémáról beszélünk, sosem látunk magunk előtt arcokat. Egy masszának képzeljük ezt a tízezernél is több embert. Pedig itt emberi lényekről van szó,