Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Tájkép és emlékkép - az emlékezethelyek problematikája. Szabó Marianna Kakpuszta című installációja kapcsán

(a kiállítás, a dokumentumfilm és a tudományos értekezés) segítségével - ez volt a kommunikációs tanszék által 2002 nyarán indított kutatássorozat fő célja.

3 A kutatás, a részt vevő megfigyelés során, az interjúkon keresztül három földrajzi-társadalmi hely, sajátos lokalitás (és a közöttük lévő, történetileg változó viszony) szolgált a projekt fő koordináta-rendszereként: az egykori kastély és uradalmi központ, amely az idők során a középnemesi életmód egykori színteréből először hadikórházzá, téeszirodává, zoknigyárrá, majd egyre inkább valamifajta közösségi térré, mozivá, afféle faluközponttá vált; azután az egész térségben jelen lévő, fontos szerepet játszó erdő, amely sajátos földrajzi térként számos életvilág tevékenységének szolgált keretéül a múltban s a jelenben is. S végül ott vannak a falvak-négy, egymással szorosabb kapcsolatban álló település (Somogyfajsz, Kakpuszta, Kürtöspuszta, Libickozma), amelyek sorsa lehetséges fejlődési irányokat, megvalósult vagy meghiúsult elképzeléseket mutat be. A kutatás másik fontos dimenzióját az idő koordinátája jelölte ki, hiszen a lokalitásépítés általános érvényű folyamatait még inkább felerősítették azok a történelmi diszkontinuitások, radikális törések, amelyek az általunk vizsgált területen is húsz-harminc évenként, szinte menetrendszerű pontossággal követték egymást; a világháborúk előtti korszak, az 1920-1930-as évek, 1945, az 1960-as évek közepe, valamint a rendszerváltás környéke nem csupán időbeli határvonalak, szilárd kronológiai mankók. Ennél jóval fontosabb változásokat jelenítenek meg a földrajzi tér és a tágabb társadalmi-politikai kontextus viszonyának átalakulásában is: új szereplők s velük újfajta elképzelésrendszerek megjelenését, a térhez fűződő kapcsolatok átdefiniálását, új térhierarchiák létrejöttét és eközben persze a korábbi meghatározottságok, szimbólumrendszerek hol erőszakos, hol passzív felszámolását. Azaz két-három évtizedenként új világok keletkezésének vagyunk szemtanúi (néha résztvevői) ebben a diszkontinuitások miatt többször átalakult, sokszor nyom nélkül megszűnt, majd váratlanul újradefiniált térben. A projekt legutóbbi szakaszában egy közös kísérlet is lezajlott, amelynek során a kutatómunkába képzőművész-hallgatók is bekapcsolódtak, részt vettek a terepgyakorlaton, s ők is elkészítették a maguk értelmezéseit - műtárgyaikat, installációikat - az adott földrajzi területen található lokalitások sorsáról. A projekt során a földrajzi tér-a BelsőSomogy északi részén található néhány falu és közvetlen környéke, a Boronka völgye nem csupán a kutatás tárgyaként vagy a vizsgálódás kereteként jelent meg, hanem mindezeken túl a kutatási eredmények bemutatásának is színtere lett. Azaz a társadalomtudományos kutatás során napvilágra került térolvasat(ok), -értelmezés(ek) prezentációja magát a földrajzi teret is (fel)használta; az időben végbement változásokat, átalakulásokat nem valamilyen semleges kiállítási térben (egy klasszikus „nem helyen"), hanem magán a helyszínen, a vizsgált és - a szereplők, valamint a kutatók által - különböző jelentésekkel, értelmezésekkel ellátott téren belül ábrázolta.

4 II. Egyetlenegy - a közös munka során született - installációt (illetve az ehhez kapcsolódó dokumentációt) szeretnék röviden bemutatni és kicsit értelmezni, amelyen keresztül a hely és az emlékezet, tér és idő problematikája talán jobban megközelíthető, szemléletesebben ábrázolható. Az installáció helyszíne egy elpusztult erdei település melletti tisz-