Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Tájkép és emlékkép - az emlékezethelyek problematikája. Szabó Marianna Kakpuszta című installációja kapcsán

4. A projekt során elkészült művek a következők: Rezsonya Katalin: Hinták, Horváth Csaba - Kiss Andor: Csónaktemető, Szabó Marianna: Kakpuszta. A müvek részletes dokumentálása, valamint Havasréti Józsefnek a megnyitón felolvasott szövege a kiállítás CD-jén és az említett webhelyen ugyancsak megtalálható. 5. Az ő sorsa, sajátos életvitele gyorsan felkeltette a tömegkommunikáció figyelmét, több újságcikk is foglalkozott vele, de forgatott már róla két olyan, egymástól ideológiailag nagyon távol álló magazinműsor is, mint a Fókusz és a Heti Mozaik. 6. „A heterotópiák leírásának második alapelve szerint egy társadalom, történelmének során, nagyon különbözőképpen működtethet egy létező és fenn is maradó heterotópiát; igazság szerint minden egyes heterotópiának precíz és meghatározott funkciója van a társadalom belsejében, de a neki helyet adó kultúra szinkronicitása szerint egy bizonyos heterotopia szert tehet ilyen vagy olyan működésre. Vegyük például a temető heterotópiájának különleges esetét. A közönséges kulturális terekhez képest a temető magától értetődően eltérő hely, mégis kapcsolatban áll a város, a társadalom vagy a falu összes szerkezeti helyével, hiszen mindenkinek, minden családnak vannak felmenői, akik a temetőben nyugszanak." (Foucault 2000.) 7. Szabó Marianna 2002-ben végzett a PTE Művészeti Karán, rajz-vizuális nevelés szakon és videó specializáción. Jelenleg a DLA-képzés elsőéves hallgatója. Eddigi kiállításai: - 1993: Budapest, Pataky Művelődési Központ, csoportos kiállítás, - 2000: Pécs, Közelítés Galéria, csoportos kiállítás, - 2001 : Kaposvár, Kaposvári Tudományegyetem, csoportos kiállítás, - 2001 : Balatonboglár, Pincetárlat, csoportos kiállítás, - 2001 : Pécs, Új Galéria, csoportos kiállítás, - 2004: Térképek az időről című csoportos kiállítás (Rezsonya Katalin, Horváth Csaba, Kiss Andor, Szabó Marianna), Pécs, Uránia mozi, -2004: Pécs, Hattyúház, installáció, - 2004: Művészetek Völgye, Taliándörögd, Mogyorók Háza, csoportos kiállítás. 8. „Egy nemlétező település határvidéke vagyok, terjengős kommentár egy meg nem írt könyvhöz. Senki, de senki nem vagyok. Nem tudok érezni, nem tudok gondolkodni, nem tudok szeretni. Egy megírásra váró regény szereplője vagyok, s bár sohasem léteztem, tünékenyen és formátlanul bolyongok egy olyan valakinek az álmaiban, aki soha nem volt képes megformálni." (Pessoa 1989:3.) 9. Számtalan kérdés vetődik fel ezzel kapcsolatban: hol található, hogyan definiálható ez a pont; melyik pillanattól lehet azt mondani, hogy nincs közösségi emlékezet? Vagy a kérdést némileg megfordítva: amikor még van/létezik a közösségi emlékezet, akkor milyen formában léteznek g ezek az emlékezethelyek? 7 10. Simon Schama sajátos felszínre hozatalnak, időásatásként definiálja saját - a tájmetaforák hosszú £ történetét bemutató - monumentális vállalkozását, amely „keresztülhatol a konvenciók látha- fs tó felszínén, s eljut a mítoszok, az emlékezet elrejtett területére" (Schama 1998:259). 3 11. Itt felidéződik a „tér" szó nyelvtörténeti háttere: a Grimm-szótár szerint ez nem más, mint egy tisztás teremtése az erdőben letelepedés vagy művelés céljából. Azaz a tér egy sajátos emberi tevékenység eredményeképpen, mégpedig a vadon kiirtásán keresztül jön létre. 12. Megint csak Simon Schama gondolatára utalhatunk: „a táj mint szöveg, amelyet a generációk a maguk mindig visszatérő obcesszióikkal állandóan újraírnak" (Schama 1998:259). 13. Ezt mutatja a felirat banalitása is - az idő korlátlan hatalmával való szembeszegülés hiábavalóságát, akárcsak a fejfákon, a sírokon, közhelyek, klisék sorakoznak, egy az egyben értendő szövegek, semmi bonyolult mögöttes értelem, pont erre nincs is idő: a szövegek mögöttes értelmének nem kell utánagondolni, mély igazságokat megfogalmazni; inkább csak felidéznek ér- 263