Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Tájkép és emlékkép - az emlékezethelyek problematikája. Szabó Marianna Kakpuszta című installációja kapcsán

meny lecsapódásáról) és a történelemrőt (azaz az eseményt értelmezhetővé tevő szellemi tevékenységről). Míg az állandóan megújuló emlékezet szorosan kapcsolódik a hagyományhoz, a folyamatossághoz, a diszkurzivitáshoz és a reflexiónélküliséghez, egy közösség autoritásához, addig a történelem olyan kritikai tevékenység, amely mérlegel, distanciát teremt, reflexív viszonyt alakít ki a múlttal. Az emlékezet és történelem határán találhatók az átmenet tanúi, az emlékezethelyek, úgy is, mint az emlékezettársadalmak lenyomatai, illetve a múlthoz fűződő reflexív viszony megjelenítői. Nora az emlékezethelyekről beszélve három lehetséges viszonyt definiál a helyek és az emlékezet között: 1. egyrészt - általános szinten - hangsúlyozza, hogy „az emlékezet a konkrétban gyökerezik, a térben, a gesztusban, a tárgyban", azaz az emlékezés - mint kognitív tevékenység-mindig rendelkezik valamifajta objektivációval, tárgyak, helyek hordozzák; 2. másrészt az emlékezethely valamilyen korábbi történeti korszak, az emlékezettársadalmak maradványaként is felfogható, olyan nyomként, amely az emlékezés korából származik, ezért is képes a múlt felidézésére; 3. harmadrészt pedig az emlékezethely a jelen történeti korszakban speciális funkcióval is rendelkezik: a „folyamatosság", az „eredet", a „különlegesség" előállításának helyszíneként működik, képes heterogenitásokat termelni a kulturálisan homogenizált mindennapokban (Nora 1999). Persze Nórát mint történészt kimondva-kimondatlanul elsősorban az érdekli, hogy milyen szerepet játszik a történettudomány abban a folyamatban, amelynek során az emlékezettársadalmak eltűnnek, a történelem pedig fokozatosan átalakul: míg kezdetben egy emlékezethagyomány kikristályosodási pontjaként működött, addig később társadalomtudománnyá, „az emlékezethagyományból a társadalom önmagáról való tudásává vált". Ugyanakkor ez a pontosan húszéves, míves tanulmány nem csupán történetfilozófiai vagy tudománytörténeti szempontból jelentős;

1 más aspektusból nagyon is kortárs, releváns problémákat vet fel: a társadalomtudományok révén az utóbbi pár évben végbement „tértudatosodás" miatt jelentősen megnőtt a térben lejátszódó társadalmi-kulturális folyamatok iránti érdeklődés, s ennek következtében sokkal pontosabb ismeretekkel rendelkezünk a mindennapi életben megfigyelhető „geográfiacsinálás" és használat szabályszerűségeiről.

2 Éppen ezért érdemes nyomon követni, miként alakul az emlékezethelyek sorsa a késő modern társadalmak kulturális összefüggésrendszerében: néha kommercializálódnak, s például turistalátványosságokká válnak, néha pedig felfedezi ezeket a helyszíneket a művészet, s műalkotásokká formálja átokét; néha pedig jelentésüket vesztve, kiüresedve a feledés lesz a sorsuk. Felvetődik tehát a kérdés: milyen, a késő modern társadalmak működésmódjára általánosságban is jellemző szimbolizációs folyamatok állnak ezen téridő transzformációk hátterében? I. Egy csaknem tetszőlegesen kiválasztott földrajzi téren - Belső-Somogyban, Somogyfajsz környékén - az időn belül (az utóbbi ötven-száz évben) és az idő által okozott társadalmi-kulturális változások vizsgálata, valamint ezek bemutatása különböző médiumok