Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Tájkép és emlékkép - az emlékezethelyek problematikája. Szabó Marianna Kakpuszta című installációja kapcsán

SZÍJÁRTÓ ZSOLT Tájkép és emlékkép - az emlékezethelyek problematikája. Szabó Marianna Kakpuszta című installációja kapcsán Ez a tanulmány nem más, mint egy kulturális elemzés, amelynek tárgya a pécsi Kommunikációs Tanszék egyik - képzőművészek bevonásával megvalósított - terepgyakorlatán készült installáció. Az installáció - a társadalomtudományos kutatás kérdésfelvetéseit továbbgondolva - egy sajátos emlékezethelyet hozott létre a természeti környezetben, s ez kitűnő alkalmat teremtett arra, hogy segítségével újragondoljuk Pierre Nora, francia történész elképzelését az idő és a tér viszonyáról. A tanulmány kísérletet tesz arra, hogy összekapcsolja és egymásra vonatkoztassa a művészettörténeti és a kultúratudományos tradíciót egy közös téma: a természeti tér kulturális szimbolizálása apropóján. £\ címben megidézett két fogalom - a „helyek" és az „emlékezet" - voltaképpen az emberi észlelés két nagy kategóriáját foglalja magában: a teret, valamint az időt; és így, egymás mellé állítva, összekapcsolva utal a közöttük lévő viszonyra is, amelynek létrehozásában a különböző narratívak mindenkor fontos szerepet játszanak. E két kategoriális rendszer - az idő és a tér - alapvető funkciójában van valami közös: mind az időt, mind a teret arra használják a különböző életvilágok szereplői, hogy szavakon, narratívakon keresztül - azaz a kommunikáció segítségével - határokat helyezzenek el, identitásokat termeljenek, tehát lakhatóvá és biztonságossá tegyenek egy saját világot, így védekezve a határaikon túl található földrajzi vagy történelmi űr ellen. Kultúra és természet megkülönböztetése, határhúzás és identitásteremtés, a narrációk és a csend birodalmának kijelölése: ezek a mindennapi kommunikációs gyakorlatok azért is fontosak, mert e tevékenységek során - a közeli és távoli környezetének elrendezése, koncepcionális tervezése révén - minden társadalom létrehozza a számára érvényes térbeli orientációk koordinátáit, amelyek a cselekvés, a viselkedésminták alapvető előfeltételeit jelentik. A „tájakként", „régiókként", „városokként" megnevezett és ezáltal rögzített térbeli tervezetekben különböző valóságmodellek, időhasználati módszerek, kommunikációs szabályok tükröződnek vissza; egész kulturális rendszerek olvashatók ki belőlük. Az idő és tér közötti viszony egyik speciális szeletét, az emlékezet és a helyek közötti kapcsolatot legteljesebben Pierre Nora francia történész dolgozta fel, aki egy speciális kifejezés, az „emlékezethely" segítségével próbálta megragadni azt a bonyolult összefüggést, amely idő és tér rendszereinek egymásba kapcsolódásából származik. Emlékezet és történelem között. 7\ helyek problematikája című, 1984-ben megjelent és gyorsan az emlékezetkutatások klasszikusává vált tanulmányában Nora az emlékezethelyek kapcsán a múlthoz való két lehetséges viszonyról beszél: az emlékezetről (a megélt ese-