Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)
HORVÁTH KATA: Szóban-írásban - egy cigány szerelmeslevél kapcsán
vanyú meg nem szólal: »Hat én nem szégyellem, én nem tudok írni« [...] Savanyú ötletére begyűjtöm a cigány szülőknek kiosztott lapokat, és írni kezdem, amit a tanítónő diktál. Savanyú büszke rám a többiek előtt: »Lassatok, milyen szépen tud írni, amíg a magyarok egyet írnak, addigra ő leírja az egeszünknek«. A tanítónő ezek után körbeadja a tankönyveket és munkafüzeteket, majd jó egyórás előadásban beszámol a módszerről, amellyel a gyerekeket megtanítja majd írni, olvasni... A cigány szülők türelmesen hallgatják a tanítónőt (aki egy idő után nekik szinte háttal, kizárólag a magyar szülőknek magyaráz), bár kis idő elteltével elkezdődik a sugdolózás arról, hogy miként lehetne utazásit kérni, hogy a gyerekeket fel tudják vinni Miskolcra az iskolaérettségi vizsgálatra..."(Horváth 2002:277.) Ebben az esetben az írás mint képesség jelenik meg, pontosabban mint a tudás olyan formája, amelynek birtoklása lehetővé teszi a boldogulást a gádzsó környezetben. Ugyanakkor, mivel jelenlétem biztosította ezt a boldogulást, személyem ebben az esetben (a kapott dicséretekre hivatkozva állíthatom) tökéletesen helyettesítette az írást. Egy írni tudó gádzsó birtoklása ugyanannyit ért, mint az írás képességének birtoklása... Rudi egy kis fekete füzetbe írja együttese, a gömbaljai Kicsi Virág együttes dalszövegeit. Csak azokat a szövegeket jegyzi le, amelyeket valóban ők találtak ki (vagyis ő maga, mert hát ő lenne a zenekar „dalszövegírója"). Az együttes többi tagja, bár természetesen tudnak Rudi dalszöveges füzetéről (sőt, mint látni fogjuk, a megfelelő pillanatokban még beszélnek is róla), azt azonban sosem nézik meg, sosem keresik benne vissza az „eredeti" verziót, még akkor sem, ha esetleg heves vita alakul ki köztük az egyes változatok használhatóságáról. „Hol érdekel engem, hogy a Rudi miket írogat. Éneklem, ahogy az eszembe gyön, oszt úgy lesz a jó" - mondja egyikük. A dalok lejegyzése tehát nem arra szolgál, hogy az állandóvá vált szöveget nehogy elfelejtsék, hogy azokat aztán közülük akárki visszakereshesse és megtanulhassa. A füzet csak a dalok lejegyzésekor kerül elő, és valószínűleg az együttes többi tagjának kezében sohasem volt. Akkor mégis hogyan kap jelentést Rudi dalszöveges füzete mint az írás egy speciális változata a gömbaljai cigány közösségben? A közösségen belüli énekléskor a dalok szövegei nem állandóak; van, hogy csak egyes szavak változnak bennük, attól függően, hogy az aktuális éneklő hogyan értette, amikor megtanulta, de olyan is előfordul, hogy az állandó dallamra az aktuális történéseket költik dalba. így újabb és újabb dalok minden pillanatban keletkezhetnek, és lejegyzés £J híján rögtön el is felejtődnek, bár egy-egy szellemesnek ítélt fordulat a következő dalok3J ba is átkerül, sőt a mindennapi beszéd is átvesz belőlük néhányat. Ugyanakkor ezek mellett S az „improvizált dalok" mellett az együttesnek van egy saját (ezeknél jóval „stabilabb") 5 repertoárja, amelynek dalait (nagyjából) ugyanúgy énekli a zenekar minden tagja. A Kicsi Jgíj: Virág együttes oláh cigány folklórzenét játszik, a szövegeket gyakran saját maguk „ma•~go gyárra fordítják" vagyis - mivel cigányul nem tudnak- magyar szöveget találnak ki hozzá. Hasonlóan működik ez más falvak cigány együtteseinél is, így minden csapatnak kialakulnak a „saját számai", melyeket féltve őriznek, és amelyek eredetiségét - saját családjuk szinte minden tagjának megátkozásával - bármikor garantálnák. Míg a falun belül az aktuális cigány slágerek minél adekvátabb ismerete, azok megtanulása és sajáttá tétele önnön cigányságuk megerősítéseként és folyamatos újraalkotásaként értelmezhető, vagyis mint valamiféle létező (és a „cigánykazettákról" megismer2 1 6 hető) cigány ideálhoz való törekvés fogható fel, 10 addig a falun kívül, más cigányokkal
