Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)
Helyzet - Berek Sándor: Sűrítés és keret. Gyarmathy Lívia A lépcső című filmjének (1995) interpretációja
ben. Nem gondolom, hogy a hatalom „rejtett" strukturális formájával, illetve a szimbolikus sorsfilmmel és a portréfilmmei szemben értelmes, dekonstrukciót elkerülő ellenvetések hozhatók fel, a szerkesztői, illetve a rendezői és a személyes szubjektum megjeleníti magát, leleplezi alkotói formáit és eljárásait a befogadók előtt, hatalmat gyakorol, és hatalmát visszaveszi. Ezt a visszavételt azonban nem találtam a dokumentumfilmben. A visszavétel elmaradásának indoklását sem találtam a filmben. Az uralommentes kommunikáció elvének megsértései a téma kifejtésének kényszereiből adódhattak, az hogy ki hányszor, milyen terjedelemben, milyen szerepekben, milyen tevékenységek közben nyilvánulhatott meg, részben a történések logikájának következménye lehet. Azonban a rendezői szándék jelének, a befogadói azonosulás megteremtésének kísérleteként értékelhető egyes filmes technikák alkalmazása vagy alkalmazásuk elmaradása (elsősorban a beállítás nagysága, a kameraperspektíva, a kamera és az alanyok mozgása és mozgásirányai), emocionális jelenetek kialakítása vagy történetbe emelése, ebben a kölcsönösség elvétől való eltekintés. Vissza a műfajhoz: a műfaj és a nézőpontok Nem szeretnék feltétlenül minden megfogalmazott problémára magyarázatot találni; elfogadom, hogy maradhatnak nyitott kérdések. Ezzel az előzetes megjegyzéssel mégis újrakezdek egy műfaji meghatározást, egy már idézett tankönyv (Hickethier 1998) definíciós hálózatát választva, szándékaim szerint kerülve az átértelmezéseket, amelyeknek veszélyét abban látom, hogy a problémamegoldáshoz igazíthatom a fogalmi teret, mert el szeretném fogadni a kölcsönösség elve megsértésének lehetőségét, és ehhez valamilyen szakmai magyarázatot szeretnék találni. Melyek a dokumentumfilm történetileg kialakult definíciójának vonatkozásunkban fontos elemei? A film valósággal szembeni igénye, amely elhatárolja a fikciós elbeszéléstől, a dokumentarista hitelesség mint realizmushatás két ellentétes alapmagatartásának egyike, amelyben a hitelesség „nem egy filmen kívüli valóság töretlen visszaadását jelenti, hanem olyan formai konstrukciót, amelyben megmutatkozik a dokumentált valóság". És ezekhez a magatartásokhoz kapcsolódnak a dokumentarizmus különböző formái. Esetünkben - Cyarmathy Lívia Pi lépcső című filmjénél - úgy tudom a felléptetett problémákat feloldani, hogy azokat irrelevánsaknak nyilvánítom. Ez akkor következhet be, ha nem hiszem el a szerzőnek és a kritikusi értelmezéseknek azt, amit műfaji meghatározásaikban állítottak.^ lépcső esszéfilm vagy az esszéfilmre vonatkoztatva is értelmezhető. ,,Az esszéfilm a dokumentumfilmnél erőteljesebben hangsúlyozza az ábrázolnivaló alárendelését valamilyen elbeszélő stratégiának." (Hickethier I 998:145.) Nem pusztán megformált téma vagy tényállás, átfogó érvelés és valamilyen lényeg keresése jellemzi, hanem gondolkodási struktúra és utalásos gesztusok, ábrázolásmódjában az analitikus és a reflexív mozzanatok dominálnak, de poétikus alkatot is kialakíthat az asszociatív szerkezet és az elliptikus érvelési forma használata.