Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

KIS-HALAS JUDIT: Átformált hagyomány - a töröcskei öntőasszonyok

KIS-HALAS JUDIT Átformált hagyománya töröcskei öntőasszonyok A tanulmányban bemutatott zselici öntőasszony-dinasztia szövegeit több kutató gyűjtötte és közölte az 1950-es évektől. Ez a kutatás amellett érvel, hogy az asszonyok által a viaszöntés során elmondott imádság és a dinasztia sorsa szorosan összefonódott. Az egyes nemzedékekhez tartozó öntőasszonyok bemutatása után a jósláshoz szükséges tudomány megszerzéséről szóló elbeszélések motívumainak és az öntőimádságnak a viszonya kerül az elemzés középpontjába. Bár a hosszú időn át megőrzött imádság szövege fennmaradt, a hozzá kapcsolt hiedelmekből és a vele összefüggésben létrejött narratív hagyományból vizsgálata alapján kiderül, hogy az eredeti kontextusban fokozatosan irrelevánssá vált. A továbbéléshez nélkülözhetetlen intimitás ugyanis megszűnt, valamint az átörökítés közegében is számos kedvezőtlen változás zajlott le. ^Tanulmányomban egy zselici' öntőasszony-dinasztia sorsa és az általuk igen hosszú időn keresztül képviselt archaikus hagyomány egy kiemelt alkotóeleme - a viaszöntés során alkalmazott imádság- közötti kapcsolat változásait szeretném bemutatni a hozzájuk kapcsolódó hiedelmek tükrében. Vizsgálatom során nyilvánvalóvá vált, hogy ez az imádság az ismerői számára lényegesen több pusztán mágikus funkciójú szövegnél. Átörökítése szigorúan dinasztikus keretek között történik, meghatározott rendhez kötődik, az „idegenek" (azaz a családon kívüliek) előtti felfedése pedig végzetes következményekkel jár: mágikus ereje megcsappanhat, sőt meg is semmisülhet. Az imádságot elsőként Erdélyi Zsuzsanna közölte 1974-ben, a somogyi archaikus népi imádságokat tartalmazó gyűjteményében, majd I 976-ban a Hegyet hágék, lőtőt lépek című kötetben, a 13. sorszám alatt. Neki az akkori töröcskei öntőasszony, Fehér Györgyné Zsifkó Rozália mondta el (Erdélyi I 976:133-1 36). Az öntőasszony-dinasztia másik nevezetes tagjánál, Zsifkó Mártonné Kovács Erzsébetnél - aki Fehérné édesanyja volt - § korábban Diószegi Vilmos végzett gyűjtőmunkát, feltehetően 1952 őszén. A gyűjtés 2 eredményét a magyar táltos alakjának jellemzésénél hasznosította, a gyűjtött szövege- ^ ket pedig részletekben publikálta a táltos révüléséről írott cikkében, majd később a po- S gány magyar hitvilágról szóló tanulmányában.

2 Vizsgálatomban forrásként elsősorban saját, 2001 tavaszán és nyarán, a helyszínen o-c végzett terepmunkámat vettem alapul. Ezt egészítik ki a szűkebb és tágabb földrajzi környezetből származó néprajzi gyűjtések, elsősorban Erdélyi Zsuzsanna jegyzetei, valamint a kaposvári Rippl-Rónai József Múzeum Néprajzi Archívumának és a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Intézete Néphit Archívumának adatai.