Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Tabló

ciplináris gondolkodás melletti elkötelezettség persze szintén nem előzmény nélküli a német néprajzban: Panofsky ikonológiájának alkalmazása a néprajzi képek kutatásában vagy a különböző szemiotikai elméletek beemelése a tárgyak jelképiségének feltárásában már mint hagyomány, kutatástörténeti előzmény jelenik meg a kötet idevonatkozó tanulmányaiban - ám ezt minden alkalommal követi az interdiszciplináris gondolkodás legújabb lehetőségeinek, az aktuális terepmunkatémák megtalálásában és feldolgozásában kínálkozó megoldásainak bemutatása. Bár a kötet kifejezetten módszertani útmutatásnak íródott, a módszereket nem önmagukban, hanem mindig azon új vagy régi-új kérdésfelvetések összefüggéseiben ismerjük meg, amelyek megválaszolására az adott módszer hatékony lehet. Módszereknek, témáknak és kérdésfelvetéseknek a terepmunka keretein belül történő intenzív egymásra hatására a szerkesztők éppen a Fél Edit és HoferTamás által megvalósított tágykultúrakutatást tartják klasszikus példának, amelyben a tárgy- és az elbeszéléskutatás módszere talált egymásra. (A Fél-hiofer szerzőpárosra egyébként több tanulmány hivatkozik, rajtuk kívül Tüskés Gábor, Kunt Ernő és Dégh Linda szerepelnek még a hivatkozott magyar néprajztudósok sorában.) A különféle terepmunka- és feldolgozó módszerek együttes használata és az ebből fakadó előnyök szintén a tanulmányok visszatérő fordulata, nem csupán elméleti szinten, hanem kutatási területenként konkretizálva az egyes eljárásokat. A tanulmányok szerkezetében mutatkozó párhuzamok (tudománytörténeti szempontok, interdiszciplináris kapcsolatok, forrástípusok és -kritika, példák) nemcsak a szerkesztői következetességre mutatnak rá, de éreztetnek valamiféle didaktikus szándékot is. A kötet mint a „jelenre figyelő, de egyben történeti tudomány", vagyis a néprajz/ európai etnológia 21. századi kézikönyve természetesen „kezdő és haladó" kutatóknak egyaránt szól, ugyanakkor tankönyvként is megállja a helyét - e minőségében a szerkesztők kifejezetten a társtudományokat oktató tanároknak és az e szakokon tanuló diákoknak ajánlják. A tankönyvjelleget erősíti a klasszikus és modern néprajzi témák feldolgozásának rendkívül alapos, szinte már idegesítően részletes és kifejezetten gyakorlatias bemutatása. Egy-egy kérdésfeltevésből kiindulva az egyes tanulmányok lépésről lépésre vezetik be az olvasót a téma feltárásának folyamatába, a forrás megkeresésétől, kiaknázásától kezdve egészen az adatok kiértékeléséig, illetve interpretációjáig. Az eligazodást a terepmunka- és feldolgozó módszerek gyakorlatában több téma esetében is konkrét példák, valamint modellek, pontokba szedett segédletek könnyítik meg. Mint előszavukban kifejtik, a szerzők a kötet tanulságainak közvetlen módszertani hasznosítását várják, mégpedig világos, letisztult koncepciót érvényesítő tudományos művek, illetve projektek ihletésével. A gyakorlati útmutatások és az elméleti megfontolások aránya tanulmányonként változó, ám többé-kevésbé mind a tizennégy szerző kísérletet tesz rá, hogy a jelenorientált tudományos feldolgozómunka mint központi téma mellett kérdéseiket és válaszaikat szakmai kontextusba helyezzék, csatlakozva a német néprajztudományban folyó tudománytörténeti diskurzushoz. A kötet leginkább szembetűnő jegye a tematikus sokszínűség. Az európai etnológia két alapvonásának megfelelően mind a történeti, mind a jelenkutatások közel azonos terjedelemben jelennek meg, és hasonlóan kiegyensúlyozott a klasszikus területek (elbeszélés-, kép-, tárgykultúra-kutatás, levéltári forráselemzés stb.) és az újabb témák (ipari üzemek kultúrája, fotográfia- és populáris médiakutatás stb.) szerepeltetése. Mivel e