Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

SÓLYOM BARBARA: Társadalmi és házassági mobilitás Dunabogdányban

Összefoglalás Tanulmányomban a társadalmi mobilitás egy dimenzióját vizsgáltam részletesen, a házassági mobilitást. Azt mondhatjuk, hogy a társadalmi mobilitást strukturális kényszerek és egyéni cselekedetek együtt befolyásolják. A mobilitás biztosítja a makro- és mikrostruktúra közötti kapcsolatot. A házastárs kiválasztásával kapcsolatban a házassági homogámia és heterogámia három dimenzióját emeltem ki: a preferenciákat (társadalomgazdasági erőforrások), a „harmadik fél hatását" (kulturális jellemzők) és a házassági piacot. A kutatók feltételezik, hogy ezek együtt határozzák meg, ki kivel házasodik. E feltételezéseket a Dunabogdányban végzett kutatásommal vetettem össze. Ebben a sváb faluban három nemzedék párválasztási, házassági szokásait, normáit, íratlan szabályait elemeztem, és megnéztem, hogy a nemzedékek között ebből a szempontból milyen különbségek adódnak. Dunabogdány a második világháborúig, valamint az I 947-es kitelepítésig erősen zárt sváb falu volt, ahol a kisebbség volt, illetve van többségben. Ezt a zártságot a házasodási és öröklési szokások, a közösségi normák, az erős tradíciók, a sváb nyelv, a sváb ünnepek, a vallás, az erőszakos asszimilációs törekvések vagy ellenkezőleg, a kizárás a magyar közegből és a „sváb mentalitás" (azaz gyarapodás mindenekelőtt), egyfajta befelé fordulás biztosította. A rossz közlekedési feltételek a fővárost is elvágták a falutól. A társadalmi mobilitás hiánya mintegy kiküszöbölte a modernizációs, globalizációs hatásokat. A vizsgált korcsoportba tartozó dunabogdányi svábok kettős identitásúak: magyarok és svábok egyaránt. A kutatásomból kiderül, hogy az első és a második generációba sorolt egyének idősebb tagjainak elsődleges orientációs csoportja az etnikai csoport, a svábság, amely a származáson és a tradíciókon alapul, a második generációhoz tartozóknál a „svábság" egyre inkább „németté" definiálódik, ez számukra magasabb státust jelent, amivel azonosulnak is, és a magukat magyarnak vallók is alkalmazkodnak a kisebbséghez. A harmadik generáció tagjai főként a magyar értékeket és normákat vallják magukénak. A történelmi események hatására változik az identitás erőssége, a kitelepítés hatására a sváb hovatartozás erősödött, és a magyar (a falun belül) megvetendő lett. Időben az első generációtól a harmadik felé haladva folyamatosan erősödik a magyarságtudat. A faluban a vallás a lakosság életének elválaszthatatlan része, melynek hatása koronként, történelmi eseményenként változik, hol elválasztó szerepet tölt be, hol integrálót, hol pedig túlélési stratégiaként szerepel; egyéni és közösségi szükségleteket egyaránt kielégít, biztosítva a csoporton belüli egyensúlyt, kohéziót és a falu zártságát. A sváb kisebbség katolikus vallású. A magyarok reformátusok. A katolicizmus nemcsak elválasztotta a svábokat és a magyarokat, hanem össze is kötötte őket. A svábok csoportján belül a reformátusokkal szemben növelte a különbségeket, de a szintén katolikus magyarokkal szemben csökkentette. A vagyoni tagozódás a svábok és a magyarok között is fennállt, de a sváb közösségen belül is fontos státusképző elem volt, amely egyben a közösség zártságát is erősítette. Az első generáció idejében a házasságkötésnél a vallásnak, az etnikai származásnak és a vagyoni helyzetnek egyaránt döntő, rangsor nélküli szerepe volt. Ez a három di-