Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

SÓLYOM BARBARA: Társadalmi és házassági mobilitás Dunabogdányban

ládfenntartóra szükség volt. Az 1960-as években ezt még tovább erősítette az iskoláztatás lehetőségének elterjedése, az ingázás szükségessége a munka miatt, illetve a közlekedés fejlődése lehetővé tette a falun kívüli munkahelyekre járást, a falun kívüli kapcsolatokat, szórakozásokat stb. De mindezek ellenére sokáig még arra törekedtek, hogy ne legyen vegyes házasság. A harmadik generációhoz tartozók már egyáltalán nem veszik figyelembe a hagyományos sváb párválasztási és házasságkötési szokásokat, normákat. A felek egyre inkább eltérő származásúak, a nemzetiségnek, a vallásnak, a vagyonnak nincs hatása a párkapcsolatokra. Már a szülők, nagyszülők sem tudják befolyásolni a kapcsolatok alakulását. „Ma már nem lehet a fiatalokat irányítani. Külön lakást akarnak, építenek is, tanulnak, válogatnak a munkák között, függetlenek." Mondhatjuk úgy is, hogy ma már szabadabb a párválasztás. Ma már nehéz is „megfelelő" párt találni falun belül, és a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők (egyetem, főiskola) gyakrabban hoznak idegen párt a faluba, illetve költöznek el a faluból. Bár az esküvői szertartás, a lakodalom mára elvesztette sváb, bogdányi jellegét, a most házasságot kötők közül jó néhánynál mégis újból előfordul a tradícióknak megfelelő esküvő, az őslakos sváb családból származók újra felelevenítik a régi szokásokat, „divat lett" a sváb lagzi. Ezt a tendenciát csak az utóbbi két-három évben lehet megfigyelni, ami remélhetőleg hosszú távú lesz, és egyre jobban követi az igazi bogdányi sváb esküvő dramaturgiáját. A hipotézisek megerősítése Empirikus kutatásom első fejezetében három hipotézist fogalmaztam meg, és ezek alapján vizsgáltam a dunabogdányi házassági mobilitás kérdéskörét. A következő eredményekrejutottam, amelyek megerősítik feltételezéseimet: I . Az első nemzedék (az 1920-1933 között születettek, most 71-84 éves lakók) párválasztási, házasodási szokásait a közösségi normák, szokások erősen meghatározták. A svábok szinte kivétel nélkül egymás között házasodtak, figyelembe véve a felekezeti hovatartozást és a vagyoni réteghelyzetet is. 2. A ki- és betelepítés (I 947) volt a faluban az a nagy társadalmi változás, amely leginkább hatott a házasodási szokásokra. Ez után a történelmi esemény után a vegyes házasságok száma (a házassági mobilitás) fokozatosan megnőtt, ez a folyamat pedig az egész falu házasodási szokásait, normáit közösségi és egyéni szinten is befolyásolta, megváltoztatta. E kulcsfontosságú eseményt mellett meghatározó volt a második világháború, mely ugyan a ki- és betelepítés előzményének tekinthető, de a mobilitási csatornák megnyílása szempontjából döntő, amelyek tovább erősítették, több dimenzió, tényező együttes hatásaként növelték a vegyes házasságok elterjedését a faluban. 3. A harmadik generáció (az 1954-1973 között születettek, a ma 31-50 évesek) tagjainál és napjainkban a párválasztás szabadabb, a régi (első generációs) bogdányi párválasztási, házasodási normák, szabályok, tradíciók, szankciók ma már nem érvényesek. A házasfelek élete önállóbb, a szülők, a rokonok, a falu kevésbé vagy egyáltalán nem szól bele életükbe, a házaspárok függetlenebbek.