Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

SÓLYOM BARBARA: Társadalmi és házassági mobilitás Dunabogdányban

hető. Ha azonban a házasfelek egyike magyar származású, és a házassága révén „csupán" sváb közösségbe kerül, tehát etnikumváltásról van szó, akkor ez esetben horizontálisan változott az illető társadalmi helyzete. Mindkét irányú változás egyszerre is lehetséges, tehát hogy az egyén mind horizontálisan, mind vertikálisan mobilizálódik. Egy házasság megkötésekor többfajta tőke is jelen van (gazdasági, kulturális, társadalmi tőke; Bourdieu 2000a), mely hat magára a párválasztásra és a házasság megkötésére. Ezt a későbbiekben is láthatjuk majd a házasságkötést befolyásoló tényezőknél. Dunabogdányi példaként említhetjük, hogy a második világháború előtt ebben a faluban „a vagyon vagyonhoz házasodott". Vagyonos, módos család gyermeke csak módos családból származóval köthetett házasságot. Ez nem csupán a vagyon megtartása, illetve gyarapítása céljából volt íratlan törvény, hanem a módos gazda egyben a falu vezetői, elöljárói köréhez is tartozott, vagyis az elithez. A vagyoni helyzet egy a három döntő tényező közül Dudabogdányban, amely együttesen, összefonódva határozza meg a párválasztást: az etnikum, a vallás és a vagyoni helyzet. Ezeket és ezeknek egymással, illetve a házasságkötéssel való kapcsolatát a dolgozat empirikus kutatási részében fejtem ki bővebben. A házasodási döntéseket, mintákat elemezve a kutatók olyan kérdésekre keresnek választ, mint: milyen mértékben „hajlamosak" a különböző származású, iskolázottságú, foglalkozási státusú potenciális férjek, feleségek arra, hogy hasonló társadalmi paraméterekkel rendelkező partnereket válasszanak; vajon változnak-e ezek a házasodási minták az életútban; van-e valamilyen különbség a különböző történeti időszakok partnerszelekciós mechanizmusai között; eltérnek-e egymástól a férfiak és nők párválasztási preferenciái; miként befolyásolja a házassági piac összetétele a partnerszelekciós preferenciákat? Felmerül a kérdés, hogy vajon milyen tényezők határozzák meg, hogy ki, mikor és kivel házasodik (Bukodi 2000; Cseh-Szombathy I 979). Az elméleteket négy csoportba sorolhatjuk aszerint, hogy a partnerválasztásokat mi határozza meg. Az első csoportba tartozók szerint a partnerválasztást az ideális házastársról alkotott elképzelés vezeti. A második és a harmadik csoportba sorolható elméletek az egyének szükségleteivel és alapvető jellegzetességeivel magyarázzák a párválasztási mintákat. Az egyik megközelítés a tulajdonságok azonosságában látja a házastárs megválasztásának okát, a másik a két fél közötti különbségeket tartja fontosnak ahhoz, hogy egy egymást jól kiegészítő pár szülessen. A negyedik csoportba azok az elméletek tartoznak, amelyek a párkapcsolatok belső fejlődésével, az egymáshoz csiszolódás folyamatával magyarázzák a házasságkötést. A párválasztási, partnerszelekciós minták kutatása két keretbe illeszkedik. A szakirodalom szigorúan elválasztja egymástól a házassági hajlandóság és a házassági heterogámia, illetve homogámia (a hasonló, illetve a különböző társadalmi jellemzőkkel bírók közötti házasodás) vizsgálatát. Az egyik megközelítés a párválasztást döntési sorozatként, folyamatként fogja fel, amelyben először a párkapcsolat-teremtésről születik döntés, amelyet azután a megfelelő partner kiválasztása követ. A párkapcsolat-teremtésre és időzítésére vonatkozó döntés elemzése az egyén gazdasági-társadalmi jellemzőinek, származásának, értékeinek, preferenciáinak és a házassági piac összetételének figyelembevételével történik. Ennek a döntési folyamatnak kétféle kimenetele lehetséges: nem házasodás, halasztás, illetve maga a partnerkapcsolat. Ezt követően azonban már csak azokra fókuszálnak a kutatások, akik a házasságkötés, illetve más együttélési forma ki-