Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

KEMÉNY MÁRTON: Gazdálkodási minták - kapcsolatháló - közösségi norma. Egy kapitalizálódó falu agrárlakosságának társadalmi kötelékei

Folytonosság és közösségi norma Muraszemenyén a gazdálkodás a 20. századi rendszerváltások során nemcsak az üzem­szervezet terén, hanem az ágazatokat tekintve is gyökeresen átalakult: az egykor domi­náns állattartás a legelőfeltöréseknek köszönhetően és az intenzív állattartás feltételei­nek hiányosságai miatt nagymértékben visszaszorult, és helyét elsősorban az áruter­melő földművelés vette át. Az ország iparosításának és a mezőgazdasági technika rohamos fejlődésének következtében alapjaiban változott meg a foglalkozásszerkezet, az urbani­záció hatására pedig megváltoztak az életmódbeli igények is. Mindeközben a falu lakossága éppúgy jellemezhető a korszakokon átívelő kontinuitás folyamatával, mint a fenti változásokkal. A társadalmi mobilitás sokkal jelentéktelenebb (csupán néhány vállalkozóra jellemző), mint a stagnálásokkal, visszaesésekkel tarkított, ámde mégis folyamatos paraszti polgárosodás; a mai gazdálkodók szinte valamennyien az egykori paraszti-utóparaszti társadalom leszármazottjai. Ugyanakkor a szemlélet és a származás nem mutat szoros összefüggést, hiszen az ismertetett gazdaságok a kol­lektivizálás előtt másfajta hierarchiát alkottak: egykori kisbirtokosokat és egykori közép­birtokosokat éppúgy lehet a mai paraszti gazdálkodók, mint a mai mezőgazdasági vállal­kozók között találni. A mintáknak ez a sokfélesége, a „kuszaság" talán nem valami átmeneti állapot, ha­nem mögötte egy kontinuus és egységes, a falu lakosságának szinte egészére érvényes norma áll. Ez pedig a „két lábon állás" normája, ahol az egyik „lábat" a jövedelemszer­zést lehetővé tévő munkahely, a másikat a magánszektorban kialakított, jövedelemszer­zésre és kiadáscsökkentésre egyaránt alkalmas mezőgazdasági üzem képezi: Korszak „Első" gazdaság Munkahely „Második" gazdaság nem mezőgazdasági mezőgazdasági kisüzemi gazdaság 1949-ig döntően: olajipar summás, napszámos, magángazdaság, cseléd cseléd illetményföldje 1949-1960 döntően: olajipar, „kistéesz" magángazdaság, városok új ipara háztáji gazdaság 1960-1992 döntően: olajipar, termelőszövetkezet háztáji és/vagy gyáripar, téesz kisegítő gazdaság melléküzemágai 1992-től döntően: gyáripar, mezőgazdasági cégek magángazdaság szolgáltatás Muraszemenyén és a térségben már a korai kapitalizmusban is nagy szerep jutott a gazdálkodás mellett végzett egyéb munkáknak, az „első" és „második" gazdaság mo­dellje már ekkor elterjedt volt: az időszakos mezőgazdasági munkások (summások, nap­számosok) magángazdálkodása mellett a cselédek is megművelték illetményföldjüket, illetve 1937-től kibontakozóban volt az olajipar is, ami nem hozta magával a földekről való lemondást. A második világháború, különösen pedig a fordulat éve után az iparosí­tás következtében a modell még inkább elterjedt, a kollektivizálás, az iparosítás fokozó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom