Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

KEMÉNY MÁRTON: Gazdálkodási minták - kapcsolatháló - közösségi norma. Egy kapitalizálódó falu agrárlakosságának társadalmi kötelékei

másik somogyi városban a kőolajvállalatnál helyezkedett el mint nehézgépkezelő, a fia­talabbik a szülői háznál maradt, és a téesznél, majd bátyja hívására ugyanannál a válla­latnál talált munkát, szintén mint nehézgépkezelő. Lánytestvérük egy közelebbi város­ba házasodott, azaz hozzáment a mai idősebb vállalkozóhoz, aki pedig egy másik zalai városban született 1946-ban, egy kereskedelmi főiskolát végzett, gépgyárban dolgozó statisztikus apa és egy postai alkalmazott anya gyermekeként. Maga az idősebb vállalkozó első generációs mezőgazdasági dolgozó, hiszen főiskolai agrármérnöki végzettséget szerzett 1968-ban. Ezt követően egymás után öt zalai tele­pülés termelőszövetkezetében dolgozott agronómusként, felesége pedig lakóhelyük té­eszében könyvelő, főpénztáros és iratkezelő lett. Háztáji földjüket meghagyták a szö­vetkezetnek, ugyanakkor a mai idősebb vállalkozó az önálló gazdálkodást is igényelte, ezért nyulazni kezdett harmincöt anyával. Lányuk 1975-ben, fiuk, a mai ifjabb vállalko­zó pedig I 978-ban született. Az idősebb vállalkozót és feleségét 1 993-ban elbocsátották szövetkezeti munkahe­lyükről. Ebben a helyzetben fiuk, a leendő ifjabb vállalkozó, aki épp pályaválasztás előtt állt, mezőgazdasági szakközépiskola mellett döntött. Ekkor kapott vissza az anyai nagy­anyja a földrendezések során körülbelül hat hektár földet örökségként, illetve részarány­tulajdonként, amiket ekkor még bérbe adtak a falu kft.-jenek. Az idősebb vállalkozó szintén a részaránytulajdonként kapott 3,5 hektáros városi földjét adta bérbe az ottani téesz­nek. Ugyanakkor 1993-tól Muraszemenyén kezdett földeket bérelni, kezdetben I 5 hek­tárt. Kisüzemi gazdaságuk kiépítését azonban csak az ifjabb vállalkozó középiskolai mezőgazdasági, gépészeti és növénytermelői tanulmányainak befejeztével és a határőr­ségtől való kilépése után kezdték el igazán. Muraszemenyén, az ifjabb vállalkozó anyai nagyanyjának mai portáján és a közelben lévő elhagyott dédszülői ház udvarán találha­tó a kisüzem központja. A nagyanya saját földjeinek nagy részét és az idősebb vállalko­zó városi birtokának egészét visszavették, vásároltak egy kisebb parcellát az egyik szom­széd faluban, és mindezt egyre több bérelt területtel kezdték megtoldani. így jelenleg is folyamatosan növekszik az általuk művelt föld nagysága, a kutatás idején már 34 hek­tárt használtak több mint tíz tagban. Ennek mintegy negyede a család saját tulajdona, és egy része a vállalkozók városi lakhelyén fekszik, ami a gépek állandó ingázási kénysze­re miatt csökkenti a vállalkozás gazdaságosságát. Az egész területet fölszántják, és mivel egyetlen traktorjuk nem képes egyszerre ekkora területet megművelni, kettős vetésforgót alkalmaznak, melynek egyik felén gabonát (2001 ­ben például triticalét, búzát és őszi árpát, 2002-ben csak az előbbi kettőt), másik felén kukoricát termesztenek. A kevésbé kifizetődő gabonát tehát csak kényszerből vetik, a vállalkozás elsősorban a kukoricatermesztésen alapul, melynek különböző fajtáival egy elkülönített parcellán kísérleteznek is. A terményt mint őstermelők és családi gazdálko­dók a kft.-n keresztül mind eladják Szlovéniába. Növényvédő szert, műtrágyát és vető­magot egy viszonylag közeli faluban működő cégtől szereznek be, esetenként hitelbe. A család muraszemenyei és városi telkein egyaránt krumplit termesztenek, amit a kuta­tás idején a város szociális otthonának adtak el. Allatot, azaz átlagosan három hízót, öt-hat nyulat és körülbelül harminc baromfit csak saját részre tart az ifjabb vállalkozó anyai nagyanyja Muraszemenyén, melyből csupán a telek trágyázásához tartott nyulak szaporulatát szokta alkalmanként eladni. Veje, az idősebb vállalkozó egy időben lebe­szélte a disznótartásról is, ezért 2002-ben már csak három levágott hízót vettek. Azon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom