Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Helyzet - Kürti László Egy (újabb) kritika... Válasz Feischmidt Margit ismertetésére

nemzeti identitással kapcsolatban! Mit jelent hát akkor az „újabb" kifejezés az ismertetés címében? Igaz, Magyarországon nagy, sőt mértéktelenül terjengős túltermelés jellemzi az Erdéllyel kapcsolatos szakdiszciplínákat. Történészek, szociológusok, politológusok és néprajzosok igen nagy anyagot produkáltak. Könyvem egyik alapvető kiindulópontja éppen ennek kiteregetése: a túlzott fontosságú és ideológiai színezetű tudományosság az Erdély-diskurzus és az Erdély-kép reprodukálásával kapcsolatban. A képzeletteremtés szinte napról napra produkál újabb és újabb - s itt most törvényszerű ez a szóhasználat - monográfiákat és műveket. A könyvemben leírtak éppen arra hívják fel a figyelmet, hogy ez a túltermelés egy lehetetlen matematikai képletet eredményez, amely önmagában is kérdésessé teszi a magyar tudományos hozzáállást. Egyre több könyv születik Erdéllyel kapcsolatban, de a kritikai, összehasonlító és elemző mű, amely lebontaná, hogy miről is szólnak igazából ezek a produktumok, ritka, mint a fehér holló. És főleg kevesen kérdőjelezik meg: miért és kinek produkáljuk újra s újra az Erdély-mítoszt? Érthetetlen számomra, hogy egy olyan könyv, amely felvállalta - fel merte vállalni -, hogy a magyar mítoszteremtés egyik sarkalatos pontját kikezdje és megkérdőjelezze, mindjárt kiváltja egy fiatal kolléga viszolygását. Az ilyen cél nélküli kritika nem használható sokra, legfőképpen a tudományosság hangzatos jelszavaira nem. Teljesen hiteltelen számomra az a kitétel, amit az ismertető a román nacionalizmussal kapcsolatban felvet. Azt írja a könyv szerzőjéről, rólam, hogy: „Azt azonban sajnos nem teszi világossá, hogy miként viszonyul a másik jelentésépítő kontextushoz, a román nacionalizmushoz." (295. p.) Azt várja tőlem az ismertetés írója, hogy végezzem el a „román nemzetépítő diskurzusok és politikák" (296. p.) vizsgálatát is. Tévedés, a könyv nem erről szól! Szinte kikívánkozik az emberből az olvasói hozzáállás kritizálása, de nem engedek ennek a csábításnak, hanem figyelmeztetem a könyv olvasóját, hogy még egyszer lásson neki, és akkor megtalálja (több helyen is), amit többször kijelentek: „A könyv fókuszában a magyar perspektíva elemzése áll." (Kürti 2001:187.) Hiszem és vallom: a román nemzeti ideológia elemzése a román - és nem a magyarországi vagy az erdélyi származású magyarországi! - kutatók feladata. Lesz. A hiányolt területen a román kutatók már jóval előbb megtették az első lépéseket, igaz, inkább emigráns körökben (S. Fischer-GalaÇi, V. Tismaneanu, I. Livezeanu neve fémjelzi ezt), de a szociáliskulturális antropológiában még sokat kell dolgozniuk annak ellenére, hogy K. Verdery, G. Kligman, S. Beck és S. Sampson már gyarapították e téma irodalmát. Könyvem persze nemcsak a magyar nemzeti ideológia Erdély-képével foglalkozik, hanem a magyar tudományosság (tudománytalanság?) karakterével, képviselőivel is, akik csak bizonyos dolgokat látnak, és azt is csak bizonyos szemüvegen keresztül. És ebben természetesen önkritikát is gyakoroltam; erre nézve az olvasó elegendő kitételt talál könyvem harmadik fejezetében. Hasonlóan túlzottan magabiztos szemlélet az, ami a könyvismertetést áthatja, mivel nonszensz, hogy könyvemben nem veszem figyelembe „az elmúlt tíz-tizenöt évben megjelent, de örvendetesen gyarapodó román és magyar - de sok esetben idegen nyelveken, nemzetközi fórumokon megjelenő" - szakirodalmat (297. p.). Természetesen mindketten tudjuk, hogy Feischmidt mit akar ezzel a mondatával, és hogy vannak, akik próbálják „dekonstruálni" a román és a magyar nacionalizmust. Viszont a CEU-n írt disszertációkat nem tekintem publikált anyagnak, és főleg nem olyan tényezőnek, amely hozzájárult az elemzett polémiához. Továbbá az említett programok és tanszékek nem