Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Tabló - Jelenkori szokások virtuális gyűjteménye Lucia Luidold - Ulrike Kammerhofer-Aggermann, Hrsg.: Bräuche im Salzburger Land 1-2. CD-ROM. Kemény Márton

kább adatközlésre, történeti és földrajzi áttekintésekre szorítkozik, és rendkívül heterogén tartalmú. Olvashatunk benne az ünnep fogalmának általános értelmezéséről, legendákról, bibliamagyarázatokról csakúgy, mint az adventi időszak mindenféle szokásairól, az evangélikusok téli ünnepkörének sajátosságairól, a Mikulásról, az ajándékozásról, a karácsonyi ételekről vagy épp a gyermek Jézus különböző ábrázolásairól. A legtöbb alfejezet a különböző adománygyűjtő szokásokat írja le (például háromkirály-járás, csillagjárás). A Játékok, szokások, dalok című főfejezet koncepciója valamelyest kézzelfoghatóbb, ám itt is vannak „kakukktojások". Alfejezetek sora foglalkozik a karneváli jellegű szokásokkal (történetükkel, mai „ápolt" formáikkal, megalkotott új típusaikkal), melyek során maszkos (krampusz)alakok vonulnak fel számtalan településen, elsősorban vízkereszt napján. Több írás mutat be egyes településeken fennmaradt sajátos szokásformákat, majd különböző szempontok szerint vizsgálják a karácsonyi dalok történeti alakulását. Külön hangsúlyt kap a Csendes éj című ének, minthogy Salzburgban szerezték 1818-ban. A második lemez a tavasztól őszig terjedő időszakot tekinti át, melyben a szerzők az első CD-hez képest sokkal inkább a pedagógiai célzatra helyezték a hangsúlyt. Talán ennek következtében maradnak el szinte teljesen a módszertani bevezetők, fogalmi tisztázások stb., és a szövegek leegyszerűsödnek a leírás és értelmezés népszerűsítő stílusú műfajaira. A megközelítési módok kevésbé színesek; sok alfejezet csupán másodlagos források alapján íródott. Az európaiság és tolerancia hirdetése markánsabb, amit a szokások nemzetköziségének aláhúzásával és az európai etnológia gyakoribb emlegetésével is kifejeznek. Ebből adódóan sokkal kevesebb konkrét, a salzburgi tartományra vonatkozó adattal találkozhatunk, illetve sok fejezet valójában szomszédos területekről szól (például Steiermark, Berchtesgaden, München vidéke), ami magának a kiadványcímének (Szokások a salzburgi tartományban) is ellentmond. Az első főfejezet (Szokások és identitás) ismét a kiadvány alapelveit, a néprajz mibenlétét, a fontosabb fogalmakat foglalja össze. A további négy főfejezet lényegesen jobban körülhatárolt, mint az első lemezen, ugyanakkor meglepő asszociációk is megjelennek. A második főfejezet (Karnevál, böjt és húsvét) a címben foglaltakat összekapcsolja sok más jelenséggel. A farsangi szokásoknál leírják a velencei karnevál történetét, a bécsi operabált csakúgy, mint Salzburg tartományának karneváljait, azok történetét és jelenét, s két fejezetben a 8-15 éves iskolásokkal íratott dolgozatok alapján értelmezik a gyermekek élményeit és felmenőik emlékezéseit. A húsvéti időszak bemutatásánál nemcsak a böjt és a húsvét kialakulásáról, mai szokásairól, a passiójátékokról, a szent sírokról olvashatunk, hanem a pészachról, a ramadánról, a pótvallásként megjelenő testkultuszról és az egész éven át tartó böjt divatjáról is. Itt is találkozunk a 8-15 éves gyermekek hasonló módon megíratott dolgozatainak elemzésével, valamint a 20. század első harmadában készült húsvéti képeslapok csoportosításával, továbbá egy tojásfestő művész bemutatásával stb. Mégis hiányérzete támad az olvasónak, mivel a szokások mai életéről nem kap teljes képet. A Búcsújárás és körmenet című főfejezet sokkal inkább teljességre törekvő: a zarándoklatok egyetemes és keresztény története, a szentkultusz mibenléte, a vallásos és világi zarándoklat elkülönítése és más egyebek után a szerzők számtalan konkrét búcsú múltjára és kortárs formáira hoznak példát a salzburgi tartományból és környezetéből (sőt