Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Tabló - A térfoglalás és az üresen maradt helyek György Péter: Az eltörölt hely- a Múzeum. A múzeumok átváltozása a hálózati kultúra korában Frazon Zsófia

tartja a legcélravezetőbb megközelítésnek. A bevezetésnek ezen a pontján kellemes szellemi bizsergés és egyfajta hurráoptimizmus vehet erőt rajtunk: itt egy könyv, amely egy kiállítás/múzeum összetett elemzését tűzi zászlajára, változásában és jelenében, részleteiben és egységében, és a cím alapján az új részekben hangsúlyosabb lesz a hálózati kultúra lehetőségeinek és problémáinak tárgyalása - gondolhatnánk. Mégis a korábbi tanulmányszöveg első jelentősebb kiegészítése a genealogikus megközelítések irányába vezet {Wunderkammer, Studiolo, Múzeum, 29-57. p.): a korai gyűjtemények kialakulása, az intézményesülés formái, a reprezentáció eszközei, a kultúrtörténeti fordulatot követő populáris dimenzió erősödése, végül a válság okai és a megújulás jelei - út a pluralisztikus szemlélet felé. Ennek a történeti fejezetnek a bevezetőben nincs előzménye, és a következő fejezet előkészítésében sem játszik szerepet, ami azért is meglepő, mert a folytatásban olvasható empirikus elemzés több előkészítést igényelt volna. A Kolonializmus, relativizmus és szürrealizmus a Central Park tőszomszédságában című fejezet (60-120. p.) tehát nem kapja meg a várt felvezetést, viszont továbbra is az írásmű legélvezetesebb, élményszerű, mégis tudományos alapokon nyugvó elemzése, amelyben a két kiállítást (az állandót és az időszakit) egy egységben mutatja be a szerző. Érzékletesen és szellemesen vezeti az olvasót a múzeum épületében és termeiben, a tárgyak világában, mintegy vi rtigli antropológus, fogalmazásmódjában keveri az aprólékos, részletgazdag leírás és az élménybeszámoló esszéisztikus elemeit, ami az olvasó számára is izgalmas sétává varázsolja a fejezetet. György Péter a korábbi tanulmányhoz képest itt még finomabban ábrázolja a Boas-kiállítás kontextusát, még szürreálisabbá téve a változatlan elrendezés tartalmi és stílusjegyeit. Nemcsak a leírás, hanem a következtetések elrendezése is átgondoltabb formát ölt, és hangsúlyosabb a múltra vetített és a jelenre vonatkozó tudományelméleti kontextus. Ehhez a gondolatkörhöz tartozik a fejezet egy teljesen új alrésze (Túl etnográfián és művészettörténeten), amelyben a két kiállítást a maga egységében szemléli, a változó kontextusok, a művészet - nem művészet posztkolonialista diskurzusának szemszögéből, a tárgyak, a klasszifikáció, a hagyománytermelés kategóriáin keresztül. Az újra csak intellektuális élménnyel kecsegtető fejezet talán egyetlen hibája, hogy következtetései végül az empirikus példa keretein kívül kerülnek. A folytatásban egyre kevesebb szó esik a példa és a kontextus átjárásairól, egyre gyakoribbá válnak az általánosítások és elvonatkoztatások, és ezzel összefüggésben ritkulnak a szubjektív tapasztalaton és élményen nyugvó gondolatok és megállapítások. Olvashatunk a magas és populáris kultúra közötti határelmosódások elméleti és gyakorlati kérdéseiről (Pluralizmus és Disneyworld, 12 l-l43. p.), és ugyanebben a fejezetben egy nagy ugrással elérkezünk a múzeumok és a szórakoztatóipar (elsősorban amerikai) egybefonódásához, a globális technológia és a lokális ikonográfia megvalósítási lehetőségeihez, a múzeumi reprezentáció előtérbe kerülő jelenségeihez. Persze érthető, hogy ezek is olyan tényezők, amelyek az idézett és elemzett példában szereplő kiállítások napi gyakorlatára hatást gyakorolnak, de a szerző nem vizsgálja ezek hatását a konkrét eseten, másrészt újfent bővíti a „további tárgyalásra érdemes témák" körét anélkül, hogy a már eddig is szép számban szereplő kérdéseket részletesen felfejtette volna. És még csak ezután következik a főcímben ígért múzeumi metamorfózis és a kultúrtörténeti fordulat, az új médium és az új technológia hatásainak és lehetőségeinek bemutatásával, a webmúzeumok és az intézményi lét újragondolásának lehetőségeivel (Múzeum, archívum könyvtár - a hálózati kultúra kihívásai, 145-1 55. p.; 7\ végtelen