Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)
FIGULI JUDIT: A kortárs lokális közösségek identitás-és helykeresése (5zuhay Péter bevezetőjével)
FIGULI JUDIT A kortárs lokális közösségek identitás- és helykeresése (Bevezeti Szuhay Péter) A helyi társadalmak ünnepei nem függetleníthetők a társadalom egészében zajló folyamatoktól, á politikai osztály újonnan konstruált nemzeti ünnepeitől, a közigazgatás magasabb szintjeinek szervezésétől vagy éppen a szélesebb földrajzi környezetet behálózó divatjelenségektől. Figuli Judit fiatal, Budapesten élő fényképész, egyszerre riport-, tárgy-, portré-, és reklámfotós, több képes magazin munkatársa, de legfőbb jellemzője mégis csak az, hogy szenvedélyesen járja az országot, s megörökíti a szeme előtt játszódó „valóságot". Ebből a valóságból készült ez a tematikus metszet, mely a kortárs társadalom identitás- és helykeresését mutatja be különféle ünnepeken keresztül. Figuli Judit az elmúlt években, vagyis már e században és évezredben Magyarország sok-sok pontján járt, úgy is mondhatnánk, hogy sok-sok pontját bejárta, és hol rácsodálkozva, a váratlan fordulatok izgalmát élvezve, hol pedig egyszerűen csak már a történések menetének ismeretéből következően is nyugalommal és bölcsességgel fényképezte a hétvégi és ünnepi valóságot. Olyan jelenkori rítusokat örökített meg, amelyek - ha egyes elemeikben emlékeztetnek is korábbi évtizedek, „történelmi korok" ünnepeinek megoldásaira, mégis korunk társadalmi és kulturális termékei. A helyi közösségek, községek és városok (nyilvánvalóan sokszor választott vezetőik vagy kultúrmisszionáriusaik leleményének is köszönhetően) megkeresik és megtalálják azt az ünnepet, azt az alkalmat, mely leginkább saját hagyománynak fogható fel és adható el, olyan terméknek, amely máshol nincs, vagy máshol nem tudják hitelesen képviselni. Ezen alkalmak legalább két funkciót elégítenek ki. Egyfelől adott település ezen keresztül határozza meg „önmagát", ez adja identitásainak egyik fontos fejezetét, ami azt is jelenti, hogy ez adja a ^ megkülönböztetést is másoktól. Ebben az értelemben összefog és alkalmi összetartást teremt, miközben mástól és másoktól időszakosan elválaszt. Másfelől az ünnep gyakor- jsj lása alkalmat teremthet arra, hogy mások felfigyeljenek a településre, s vonzóvá váljék ö számukra, olyan helyként éljék meg, amely más településekkel nem téveszthető össze, vagyis kicsit egzotikus, kicsit archaikus helyként. Olyan helyként, ahol a fogyasztói tár- g_i sadalom és a globalizáció kíméletlen szabályai nem érvényesülnek. N h Természetesen kiáltó a helyzet paradoxon volta. A tömegkultúra és a globalizáció ugyanis megteremti saját bírálatát. Találjunk ki saját ünnepet a világ egyforma zakatolásában (így lesznek aztán a különbözőek egyformák), de ezen áldozzunk a fogyasztásnak. A helyi társadalmak ünnepei ugyanakkor nem függetleníthetők a társadalom egészében zajló folyamatoktól, a politikai osztály újonnan konstruált nemzeti ünnepeitől, a
