Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)
TURAI TÜNDE: Leányszöktetés: deviancia vagy norma?
A házasságkötés lehetőségének elvesztésétől való félelem Különösen szemléletesen illusztrálják ezek a példák, hogy a leányszöktetés nem a házasság intézményének megingatását célozta meg, hanem épp ennek a lehetőségnek az elszalasztása miatti aggodalom fejeződött ki benne. Hiszen a házasságkötés elé gördülő akadályok igen rugalmas elhárítására és áthidalására kidolgozott egybekelési szokás volt ez, amely éppen hogy a családalapítás felé terelte, ennek megvalósításában segítette a fiatalokat. A vénleányi vagy vénlegényi sorba kerüléstől való félelem is lényeges motiválóerőt jelentett, hiszen a nagylányi vagy legényi kor vége felé közeledve egyre sürgetőbb lett a házasságkötés parancsoló kényszere. Abban a társadalomban ugyanis, amelyben egyedül a páros élet volt a családszerkezetek hierarchiájának csúcsán, s ehhez viszonyítva minden más forma csonkának, csökkent értékűnek számított, mindannyiukat efelé irányították aspirációik. A családi lojalitás elvénél is erősebb volt a házasságkötési vágy. Azokban a házakban, ahol sok volt a lány, és az idősebbel szembeni kötelezettségnek arra kellett volna ösztönöznie az egyént, hogy kivárja, amíg a nála korosabbak férjhez mennek, előfordult, hogy a fiatalabb megtörte a rendet, s abbeli félelmében, hogy „ránőnek" a többiek, belépett a vágyott asszonyi státusba. A legények körében nem a családon belüli viszonyok, hanem a makropolitikai helyzetből adódó nem „normális" körülmények nehezítették meg a családalapítást, és növelték meg a házasulandó korból való kilépés lehetőségét. A háború következtében a katonai szolgálat meghosszabbodása, sőt kiszámíthatatlan ideigvaló meghosszabbodása felerősítette a vénlegényi sorban maradás veszélyét. Ennek elhárítására preventív módon, illetve utólag alkalmazták a gyorsított kapcsoiatkötési formát: vagy a berukkolás előtt biztosították be magukat, vagy hazajövetelük után oldották meg minél hamarabb a problémát. „Hogy ne vigye e más, muszáj vót hozzányúljak az almához, me nagyon ügyes vót. [...] Ez így vót. Nem hogy csak garázdálkodtunk, szemtelenkedtünk: muszáj vót, evitte vóna más."' s Rivalitás Végezetül említem a legények közötti versengést mint a legritkább motivációs tényezőt. Általában mire megérett egy kapcsolat a szöktetésre, már nem voltak azonos esélyűek az ellenfelek, hanem addigra, ha csupán implicit formában is, de kirajzolódtak az erőviszonyok, és eldőlt a preferenciák sorrendje. Bár a virtuskodás természetesen a Szilágyságban is szervesen hozzátartozott a fiatalemberek viselkedéséhez, meg is mutatva ebbeli készségüket minden egyes bálban, ha csak tehették, a családalapításban, amely a legényi feladatok egyik legkomolyabbika volt, a „tisztességes" megoldásokat keresték. A korosztályi lojalitásra és a feladat nagyságára tekintettel igyekeztek méltósággal és érett felnőtt módjára eljárni. Úgyhogy a rivalitással indokolt szöktetésre leginkább csak akkor került sor, amikor a fiatalok akaratát nemcsak hogy akadályozták, de keresztezték is a szülők a saját választottjukkal. Mulatságos formában történt egy ilyen eset Magyarkecelben, ahol az apa egy krasznahorváti kérőnek ittas állapotban odaígérte a lányát. Mivel az egész rokonság ellene volt
