Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

TURAI TÜNDE: Leányszöktetés: deviancia vagy norma?

kat értjük (Major I 999:19-21 ). Tereptapasztalatom viszont azt mutatja, hogy a Szamos és a Szilágy-patak szögletében lévő falvak (Benedekfalva, Bősháza, Égerhát, Monó, Sülelmed, Szamosardó, Szamoscikó, Völcsök) társadalom-néprajzilagés szokásvilágukat illetően elkülönülnek a Tövisháttól, önálló kistájat alkotva. Ezért a továbbiakban ezt a településcsoportot külön mikrorégiónak fogom tekinteni, és a Szilágy-Szamos köze elnevezéssel illetem. „A vót a divat"

6 A közösség szokásszerkezetében a normatívként megkonstruált és fenntartott házasságkötéssel szemben a leányszöktetés normaszegő magatartás volt - strukturálisan legalábbis, hadd tegyük hozzá: már rögtön a legelején. Mégsem ment ritkaságszámba. Sőt a Szilágyságban úgy az I 920-as és 1950-es évek között annyira általánossá vált, hogy szinte alig volt „rendes" egybekelés. Ahol a párválasztást a szülők a későbbiekben is igyekeztek ellenőrzési körükben tartani (mivel ez volt a szokáscselekmény egyik legfontosabb motivációja), akár az 1970-es, sőt 1980-as években is előfordult egy-egy szöktetés. Különösen igaz ez a leghagyományőrzőbb régiókra, a Szilágy-Szamos közére és Désházára, ugyanis itt indult bomlásnak legkésőbb a hagyományos család- és társadalomszerkezet, -szervezetés -ideológia. Mindannak ellenére, hogy az életszakaszok fordulóinak normatívként elfogadott forgatókönyvével, illetve az ezek hátterét képező értékekkel és érdekekkel szemben léptek fel e cselekedettel, a leányszöktetés deviánsnak minősítése mégsem egyértelmű, hiszen a szempontok sokasága az ítéletalkotás mérlegét pluralizálódott elvek mentén engedi mozogni. Ezek között a relatív „keretek" között meglehetősen rugalmasnak bizonyulnak az adott körülményekhez való alkalmazkodásban. Viszont továbbra is óvatosan kell bánnunk a szokásesemény elhelyezésével a norma és a deviancia dichotóm tengelyén. Hiszen mindez a „normális" házasságkötés normatív értékén nem változtat, nem szorítja ki, és nem becsüli alá, hanem - egyfajta prioritást tulajdonítva ennek - „ideálnormaként" vagy, mondjuk inkább így, primer normaként továbbra is elismeri, és ilyenként tiszteli. Viszont a háttérben egyfajta hallgatólagos konszenzus alapján működtetik a leányszöktetés - fogalmazzunk így - szekunder (vagy árnyék-) normáját.

7 Természetesen a szokást differenciáltan ítélik meg, hiszen ezen belül is elkülönülnek a „normális" és a „deviáns"

8 formák, amelyek fokozzák a kérdéskör rétegzettségét és bonyolultságát. A szöktetés okai Az egyéni párválasztás igénye A paraszti társadalom szervezetének és az ettől elválaszthatatlan paraszti morálnak alappillére volt a család intézménye, mely kettős imperativust fogalmazott meg az egyének számára: a családalapításnak és a családi stabilitás fenntartásának kötelességét. A nemcsak optimálisnak, de egyetlen elfogadott és teljes értékű életformának tartott házas állapot implicit kényszerítőerőként hatott ezen normák betartására. A közösség ugyanis csalá-