Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

AZARY BEATRIX: A szájhagyományozott történelem kutatása (Biernaczky Szilárd levélinterjúja Jan Vansinával)

falut) tanulmányoztak, eközben oly módon részesítették előnyben a vizsgálatok során előkerült, „hagyományosnak" (vagyis a változás befolyásán kívül esőnek) tekintett adatokat, mint amelyek egy egész etnikai területre érvényesek, és végül az „etnikai" olyan „örök" társadalmi kategóriaként vált láthatóvá, mint ami mindig létezett, már a korábbiak során is. Aztán ebből az elemből felépült - az emberi kulturális és szociális sajátosságokra vonatkoztatva - egy általános összevető hipotézis. A történészek egyben specifikusabbak kollégáiknál: az adatokat idősíkokban nézik, és mindig felmérik a változásokat a folytonossággal szemben (lásd az Annales-iskolát), de azt sem felejtik el, hogy a falura vagy egy kicsiny pigmeus táborra a távolabbi világ talán csak mégis hatással lehet. A pigmeusok már az I 600-as években elefántokra vadásztak, mégpedig azért, mert Európában az elefántagyarra nagy volt a kereslet. Igen, valóban felhasználhatjuk az antropológiából és aldiszciplínáiból vett kategóriákat. De csak akkor, ha alkalmazhatóságukat megfelelő esettanulmányokkal már ellenőriztük. A helyszíni kutatómunka az antropológiai módszer fontos eszköze, azt igen alapos formában kell elvégezni. A néprajz összehasonlítási (komparatív) vonatkozásaiban lehet hasznos a számunkra annak ellenére, hogy mára a kultúrtörténeti iskolák megszűntek. Mindemellett a történészeknek együtt kell létezniük saját ismeretelméletükkel és saját makroteóriáikkal. Amikor a néprajz „lehetőségeiről" faggattam az oral history kutatásával kapcsolatban, részben azokra a kérdésekre is gondoltam, amelyekkel Ön a Traditions of Genesis (1974)

7 című tanulmányában foglalkozik. E gondolatébresztő dolgozatának ötleteit kísérlem meg szaporítani, vagyis e munka gondolataiból kiindulva vetem fel, véleménye szerint nincse mód a mind gazdagabb adat- és elemzésanyag alapján arra, hogy az Ön által „mitikusnak" nevezett dimenziót, kategóriát, időt bizonyos értelemben etnológiai szempontból közelítsük meg. Vagyis nincs-e mód arra, hogy a teremtésmítosztól, másként a mitikus első őstől a letelepedésig ívelő korszaknak, ennek a régmúltat magában foglaló idődimenziónak a hagyományai tekintetében a mindeddig alkalmazott „durva" kategóriák helyett jóval finomabb fogalmakat, kliséket/sablonokat (például: az „őshaza" kérdése, vándorlások, háborúk, más népekkel való érintkezések, az őshazába érkezés körülményei, területfoglalás stb.) kíséreljünk meg kidolgozni a már meglévő és a további, mind nagyobb mennyiségű adatgyűjtésekre támaszkodva, továbbá arra, hogy e „történelem előtti" történelmi eseménytípusokból olyan rendszert, mi több, kronológiai lehetőségsort építsünk fel, amely a prehistorikus vagy másként államalapítás előtti emberi társadalmak történelmét - de legjobb esetben is történelmi tudatát - modellezné? Minél nagyobb az adatgyűjteményünk, mmel tobb kutatást végzünk, különösen az alapvető kognitív kategóriákban és a szóbeli művészet valamennyi ágában meglévő (speciálisan a Wandersagen-féle) klisék, sablonok összehasonlító tanulmányozása területén, annál nyilvánvalóbbá válik a különböző képzetek egyedi vagy sztereotip jellege. Ez vezet majd el ahhoz, hogy a) megértsük az emberi emlékezet általánosságban jelentkező mozgatórugóit, vagyis hogy melyek a fő irányultságai (lásd összekapcsolás, kiválogatás, egyszerűsítés a társadalmi és közösségi szinten jelentősnek számító összefüggések kapcsán); másrészt hogy b) megragadjuk a kultúrának a gondolkodásra gyakorolt hatásait. Más szóval minden kultúra rendelkezik olyan kollektív képzetekkel, amelyek maga-