Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)
AZARY BEATRIX: A halállal és a halotti szertartással kapcsolatos terek,térképzetek
védjen hiányt. Hogy a végső lakhelyet „otthonosabbá" tegyék, a Sárközben házhoz hasonlító homlokzattal építik a kriptákat, Bereg és Szatmár megyékben háztető alakra formálják a sírhantot (Kunt 1983:26-27), Csíkszentdomonkoson pedig ház alakú koporsókat készítenek (Balázs 1995:149). A koporsó sírgödörbe kerülésével a halott átlépi a földi élet és a túlvilági élet határát. Ezzel befejeződik az az eltávolítórítusokból álló utazás, mely végig a valóságérzetet kívánja fenntartani, erősíteni (mosdatás, öltöztetés - mintha egy élő ember indulna hosszú útra; Balázs 1995:146-147). Csíkszentdomonkoson ugyanakkor ez az a pillanat, amikor a torra készülődő otthon maradottak a harangszó elnémulásából tudják, hogy a halottat éppen a gödörbe eresztik. Ilyenkor ők is elmondják a hiszekegyet ugyanúgy, mint a temetőben lévő gyászolók. A halottas ház és a temető színterén zajló történések összeérnek egy rövid időre (Balázs 1995:140). A temetők amellett, hogy a halottal szembeni végtisztességadás és a kegyelet rendszeres lerovásának színterei, egyben a kísértettörténetek fő helyszínei is. Területük ugyanakkor gazdasági haszon szerzésére is alkalmas volt - felettük a birtokos egyház vagy község rendelkezett. Egyrészt kaszálóként hoztak hasznot, másrészt a sírokkal nem borított részeken burgonyát, kukoricát termeltek, a fák gyümölcseiből pedig pálinkát főztek. Végül a temető a társas élet színtere is lehetett: ünnepnapokon az idős emberek pihenő- és társalkodóhelyéül szolgált. Ugyanakkor a törvényen kívül rekedtek is meghúzhatták itt magukat átmenetileg (Kunt 1983:25). Túlvilág Minden emberben él valamilyen kép, képzet a halál utáni életről, a túlvilágról. Vannak, akik hisznek a létezésében, vannak, akik elutasítják, de mindenképpen viszonyulnak valahogyan hozzá. Ezt az elképzelést elsősorban a hit, a vallás befolyásolja. Azok számára, akik hisznek a halál utáni életben, csak egy kérdés létezik: milyen is az? A túlvilággal kapcsolatos térképzeteket szintén ki lehet fejteni Csáky Károly munkájából. Egy ipolyvarbói adatközlő mesélte, hogy megállapodtak a komaasszonyával: aki előbb meghal, az visszajön, és elmeséli, mi van a másvilágon. A korábban meghalt asszony álmában el is jött a komaasszonyához, és ezt mondta: „Memmondom neked, hogy vagyunk a másvilágon. Hogy mink is dolgozunk, az Úr szőllőjébe járunk kapányi. Meg különben mindigveletek vagyunk." (Csáky 1999:69.) Egy másik közlés szerint valaki látta, hogy mennek a másvilágon búcsúba. „Azt énekőték, hogy Jöjj el, Szentlélek Isten! Ugy látta, hogy az emberek mentek elő, az Oltáriszentséget vitték. Utána a gyerekek, az öregasszonyok meg utó, kiskoporsókot vittek a hónuk alatt." (Csáky 1999:69.) A túlvilág tehát - az elbeszélések szerint - ugyanúgy működik, mint az e világ: kapálnak a szőlőben, búcsúba járnak. A túlvilág a földi világ mása. Balázs Lajos a csíkszentdomonkosiak világképe kapcsán megjegyzi, hogy abban a túlvilág szinte földrajzi valóság, társadalmilag pedig emberi környezetként jelenik meg (Balázs 1995:268). Megállapítása azonban kivetíthető általánosan is a parasztság túlvilággal kapcsolatos elképzeléseire. Foglalkoztatja az embereket az is, hogy megy át a lélek a másvilágra. A palócföldi hiedelmek szerint a lélek az utolsó sóhajtással száll ki a testből, és egy ideig kapus lesz a temetőben. Addig őrködik a temetőkapuban, míg egy másik halott fel nem váltja (Nóvák