Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

SZIJÁRTÓ ZSOLT: „Kulturális rendszer" - egy fogalom metamorfózisa

SZÍJÁRTÓ ZSOLT „Kulturális rendszer" - egy fogalom metamorfózisa A tanulmány arra keres választ, miként alakult át a kultúra fogalmának a társadalomtudományokon belüli használata az 1970-es évektől a kutatási perspektívaváltás és a mindennapi élet radikális módosulása következtében. E tudományokon belül az antropológia mindvégig kitüntetett szerepet tulajdonított a kutatott egységek, csoportok, közösségek egymástól való megkülönböztetésének, a másság földrajzi területhez kötésének, a jól körülhatárolható, zárt társadalmak leírásának. Az 1980as években e háttérfeltevések azonban megkérdőjeleződtek az ún. kulturális fordulat nyomán, mely a társadalomtudományok széles körében lezajlódó módszertani önreflexióval járt együtt. Ennek hatására a korábban territoriálisán meghatározott „kulturális rendszerek" fogalmát felváltotta a kultúra folyamatjellegét kiemelő diskurzus kategóriája. A kultúrakutatás területén végbement változás másik ismérvét a társadalmi cselekvés előtérbe kerülése jelzi. E háttér segítségével vállalkozik a tanulmány a tér mint kérdéskör társadalomelméletben megjelenésének áttekintésére. letér Jelavich, a neves amerikai kultúrtörténész - aki a Wittgenstein-féle Bécset bemutató könyv (Schorske 1980) mintájára egy sajátos nagyvárosi intézmény, a kabarék mindennapjainak sajátos kulturális miliőjén keresztül megírta az 1920-1930-as évek Berlinének történelmét (Jelavich 1993), az 1980-as évek végén megjelent szigorú módszertani tanulmányában a következő történetet meséli el. A könyv témájának kutatásához megkapott egyéves ösztöndíj elégedett tulajdonosaként egy esős októberi napon érkezett meg Berlinbe, és miután az idegen környezet s főként az időeltolódás okozta ideges fáradtságot legyőzte, szálláshelyén lebotorkált a reggelizőasztalhoz, s ott egy békésen táplálkozó német szlavistába botlott. A szokásos üdvözlő rítusok (ország, diszciplína, _: egyetem) lebonyolítása után nem is tétovázott sokáig, és harmadik kérdésként nekiszöÍN gezte: „És mi is az Ön metodológiája?" „Első gondolatom az volt, hogy na igen, újra Németországban vagyok. A második pedig az, hogy mikor is indul a következő gép vissza Amerikába? Aztán válaszként hebegtem pár szót Max Weberről, majd, hogy kivonjam fo magam a további kérdezősködés alól, ólmos fáradtságomra hivatkozva sürgősen elméig nekültem." (Jelavich 1998:141.) í••~

<N A konferencia

1 címeként választott fogalmak szigorú sorrendiségükben, mindenfajta felesleges jelzőt nélkülöző purizmusukkal óhatatlanul az 1970-es évek közepénekvégének intellektuális klímáját idézik fel: a strukturalizmus divatba jöttét és számos diszciplínát meghódító módszertanát, a generatív nyelvészet sokakat lenyűgöző megközelítésmódját, óriási hatását, a rendszerelmélet megjelenését, és még sorolhatnánk... Mindez persze egyáltalán nem jelent korszerűtlenséget, hiszen egyrészt hamisíthatatWÊ 16 lan, s - éppen a konferencia célközönségének korosztályában - nagyon is divatos „retro-