Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

KESZEG VILMOS: A „mai nap" mint rítus és mítosz

5. Halottbúcsúztató vers A temetési szertartás keretében, a templomban vagy a sír mellett hangzott el. A résztvevők számára evidencia volt mindaz, ami a versben megfogalmazódott. A helyzetre, az eseményre való utalás is a rituális viselkedés része. Csiky József 59 éves terménykereskedő búcsúztatója A faluba rég beszélik Csiky József ágyban fekszik Betegen fekszik ágyában Néma titok családjában Nem tud többé meggyógyulni S neki nem szabad azt tudni Oh nagy doktor tudománya Nem segített semmit rajta Tegnapelőtt este felé Megkondult a harang neki Hírül vitte szerte széjjel Csikyt virrasztják ma éjjel Megérezte hogy itt a vég Összehívta háza népét Drágáim még van pár percem Legyetek mind itt mellettem Jertek ide egyen-egyen Fogjátok meg rendre kezem Hű feleség jó gyermekek Hadd nézzelek, hadd nézzelek Több éjet töltött ő ottan Mint itthon jó meleg ágyban Ázott, fázott, fagyoskodott De értetek és boldog volt Titi drága feleségem Tudom eszedbe vessz engem A feleki éjszakákban Hullathatsz könyet magadban Nem segíthetek már neked Nem lehetek már melletted Nem vedhetelek nem óvhatlak Bocsáss meg hogy elhagytalak Én biztam a doktorokba Reméltem Mátyás Mátyásban Azt mondta hogy jobban leszek Mondta hogy meg ment engemet A többik is csak jót mondtak Ti is jóval biztattatak Reám sokat áldoztatok Hogy mi a vég nem tudtátok S könnybe lábbadt a két szeme Dobog s kihagy már a szive Vége... vége sirassátok Nincsen férj nincsen apátok Eltávozik közülletek Nem küzd nem fárad értetek A Dobogó és a Felek Oh be sokszor látták ötet Vagy tudtátok s titkoltátok Reményemet tápláltátok Áldjon meg az Isten érte Jól volt ez így elrendezve Most már a sirba kivisznek Kiszakitnak közületek Nem beszéltek többe velem Bajátokat már nem értem