Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

Tabló - Konferencia a szocialista korszak néprajztudományáról. Kuti Klára

kultúrával foglalkozó diszciplínára használták a home ethnography és ezzel szembeállítva a non-European ethnography terminust (Josef Kandert), ahogyan magyarul is megkülönböztetjük az Európán kívüli néprajzot az európaitól, azaz 'nemzeti'-től. De szerepelt a terminológiai palettán az 'ethnologia' mint az 'ethnographia' és a 'folklorisztika' együttese is (Gabriela Kiliánová). Jellemzően a kelet-európai kollégák alapvetően tisztában voltak a nemzeti nyelvű elnevezésekkel és az ezek közti különbségekkel. Nehézsége csak a kisszámú, fiatal közönségnek, egyetemi hallgatóknak volt, akiknek szembesülniük kellett ezekkel a megoldatlan tudománytörténeti hagyományokkal. Erezhetően hosszú volt az a bizonyos negyven év: azaz az előadók kénytelenek voltak vagy az előbbi, vagy az utóbbi két évtizedről beszélni - minthogy a szigorúan harminc percben maximált előadások mindenkinek határt szabtak. Csak azok a következetesen elméleti alapra épített előadások fogták át a teljes korszakot, amelyek nem vesztek bele intézmények és személyek összefonódó történetének útvesztőjébe. A szovjet típusú akadémiai rendszer kialakulása és fennállása, az egyetemi intézetek munkája, a központosított tervgazdálkodás a tudományos kutatásban minden keleteurópai ország tudománytörténetében szerepelt. Az egyes, egymáshoz nagyon is hasonló „esetleírások" mellett mégis maradt hiány a résztvevőkben, hiszen jogosan vártak volna beszámolót a volt Szovjetunió területéről (Antonio Eduardo Medonça), illetve nem került sor az intézmények 1989 utáni átalakulásának ismertetésére sem (Thomas Schippers). A szocialista korszak tudománytörténete jellemzően egyének, nagy személyiségek élettörténete, ezeknek többszörösen összegubancolódott hálózata. Sem a keletnémet, sem a magyar, de a többi nemzeti tudomány sem tudja egyelőre megírni a diszciplína történetét az egyes személyiségek jellemzése nélkül. Az önkényuralomban működő intézmények, csoportok alkalmasint mindenütt egyes „nagy" alakok hatása alatt álltak. Hogy miként befolyásolta, gátolta, segítette elő a hatalmi önkény az egyes kutatásokat, kisebb-nagyobb vállalkozásokat, az ma e „nagy személyiségek" hatáskörének történetéről szól. Az ideológiai és nem kis mértékben anyagi nyomást kifejtő központi hatalom felé (vagy ellenében?) védnökséget gyakorló intézményvezetők élete és munkássága a tudománytörténetnek olyan kizárólagos területe, melyet csak a kortársak tudnak megírni. Hogyan reagált a tudományos közélet a központosított, önkényes pártakaratra? A volt keletnémet területeken dolgozó kollégák, mint minden más, országok közötti összehasonlításban, jelen esetben is különös hangsúlyt fektettek annak a bezártság- ^2 nak, elszigeteltségnek az ábrázolására, amelyben kénytelenek voltak dolgozni. Sem euró- ^ pai, sem tengerentúli utazásra nemmyílt lehetőségük, és országhatáron belül is korlátozta őket a cenzúrától való vélt vagy valós félelem. Utólag visszatekintve az öncenzúra erőteljesebbnek és néha már indokolatlannak tűnik, s a mindenkivel szemben tanúsítandó bizalmatlanság bezárkózásra kényszerítette, elszigetelt n/che-szituációba szorította az intézményi csoportokat (Dietrich Treide). Ez az ideológiai, közéleti színjáték olyan nyelvezetet teremtett, melyben a marxistaszocialista ideológiát csupán szóvirágok, közhelyek képviselték, s marxista néprajztudomány helyett csupán „reálszocialista tudományról" beszélhetünk (Petr Lozoviuk). Arra a kérdésre, ami a kétnapos tanácskozás alatt állandóan a levegőben volt, hogy c mikor és hol alakult ki marxista néprajztudomány az érintett államokban, illetve hogy JZ J