Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)
Tabló - A nejlonszálak muzeográfiája. Intellektuális portré. Nina Gorgus: Der Zauberer der Vitrinen. Zur Muséologie Georges Henri Rivieres Frazon Zsófia
amelyet későbbi vallomásaiban (és nem csak tréfásan) élete fő művének tartott. Zenészpályája mellett az 1920-as években egyszer csak berobbant az etnológia színpadára; eleinte a francia közönség körében vált ismertté, népszerűvé és meglehetősen divatossá, 2 majd egy évtized múlva már nemzetközi néprajzi muzeológiai körökben is szakmai elismerésre tett szert, mindenhol ismertté téve a „GHR" iniciálét. Szokatlan életútja, az etnológia/antropológia korabeli története és a kor francia (elsősorban párizsi) kulturális miliője együttesen tették a 20. századi nemzetközi múzeumi színtér egyik legelbűvölőbb alakjává (9-10. p.). Vannak, akik lelkesednek kiállításaiért, vannak, akik vitatják szakmai hozzáértését, és (leginkább az 1960-as évektől) alkotásait ideológiailag elfogultnak tartják, de azt senki nem vitatja, hogy az idegen/más kultúrák múzeumban felhalmozott (mű)tárgyaiban rejlő információ- és jelentéstartalom kibontásában, a tárgyak színrevitelében egy egészen új és sajátos beszédmód megvalósítására törekedett. Muzeológiájának kulcsszavai a közvetítés és a bemutatás, és ez a múzeumi alapfunkciók tekintetében a prezentáció magasabb prioritásra emelését is jelentette. 3 Rivière fáradhatatlanul valósította meg terveit, tele volt ötletekkel, kísérleti kiállítások sorát rendezte, és kockázatos etnográfiai missziókat 4 szervezett. Annak ellenére, hogy inkább átvitt értelemben lépett új, addig még járatlan területekre, gondolkodásában, múzeumi tevékenységében és mentalitásában tökéletesen egyesítette a tudományos szakszerűségre való törekvést a kaland princípiumával (40. p.). A könyv szerzője kísérletet tesz Rivière muzeológiai tevékenységének árnyalt bemutatására, de szakmai tevékenységét és személyes életterét nem választja szét egymástól. Az elemzés mégsem kizárólag Rivière személyes portréja, hanem egy történeti, kulturális és tudományos kontextusba helyezett intellektuális portré (16-17. p.). Kiválasztás Nincs könnyű dolga a recenzió készítőjének, ha a könyv, amiről történetesen írnia kell, meglehetősen tetszik neki, ráadásul a kép, amit a szerző felépít, sok apró mozaikkockából áll össze teljes egésszé. Ilyenkor könnyen eshet az ember abba a csapdába, hogy a könyvet kockáról kockára, rövidített formában adja közre. Ennek egyrészt nincs értelme, hiszen a könyvet már egyszer megírták, másrészt a rövidítés mindig egyszerűsítés is. ^9 Hogy ezeket a csapdákat elkerüljem, az alábbiakban két - talán első látásra önkényesen ^ választott - szálra szeretném felfűzni az ismertetőt, és ez egyben azt is jelenti, hogy » több olyan dologról nem fogok írni, ami a könyvben szerepel. Egyrészről fontosnak tar^ torn, hogy a könyv empirikus adatgyűjtésével és a kutatással kapcsolatban néhány módj§ szertani kérdésre kitérjek. Másrészről a hangsúlyt arra a módra szeretném helyezni, r- ahogyan a szerző újraépíti azt a kulturális, tudományos, művészeti (képzőművészeti, irodalmi) és privát élet által határolt kontextust, amelyben Rivière sajátos múzeumi látásmódja és nyelvezete létrejöhetett és működhetett. Ezt az utóbbi szempontot azért szeretném kiemelni, mert Rivière mai megítélésében nagyon hangsúlyosan szerepel az écomusée-val kapcsolatos ideológiai és politikai túlkapások hangsúlyozása, amelyek mindI azon túl, hogy nagyrészt helytálló állítások, egy szempont mellett elegánsan elsiklanak: 316 a „vidéki" kultúra megmentésén és megőrzésén alapuló écomusée koncepciója továbbra