Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

Tabló - A nap-iker. Charles Malamoud: Lejumeau solaire Németh Orsolya

NÉMETH ORSOLYA A nap-iker Charles Malamoud: Le Jumeau solaire. Seuil: Paris, 2002. 193 p. /Collection Librairie du XXI

e siècle/ £\ halálról szóló tanulmányok és kutatások nyomán az utóbbi időben Franciaországban és általában Nyugaton számos, az embereknek a halállal, a halál körüli eseményekkel szembeni attitűdjét vizsgáló munka látott napvilágot. Ezt a tendenciát igazolja az Annales folyóirat 2001. január-februári számában, La mort et l'au-dela [A halál és a túlvilág] témájával kapcsolatban megjelent nem kevesebb mint tizenöt recenzió is. Az utóbbi néhány év terméséből válogató összeállításban azonban mindössze egy olyan tanulmányt találunk, mely a halállal kapcsolatos emberi reakcióknak és magatartásoknak keleti formáit választja vizsgálata tárgyául (lásd Veinstein, ed., 1996). Éppen ezért üdvözölni kell Charles Malamoud 2002-ben, a Seuil kiadónál megjelent, lírai címet viselő esszékötetét - Le Jumeau solaire [A nap-iker] - a Védák himnuszainak halál-istenéről. Charles Malamoud, a párizsi École Pratique des Hautes Études címzetes tanára, a kollégák által az egész világon elismert (ám a nagyközönség előtt talán kevésbé ismert) indológus-antropológus, a mai francia indológia egyik legjelentősebb képviselője. Erről tanúskodik a Qenre humain c. folyóirat Malamoud tiszteletére kiadott, illetve neki ajánlott Le Disciple et ses maîtres [A tanítvány és mesterei] című különszáma is. Ebben többek közt Frits Staaltól is olvasható egy esszé, aki Malamoudot egyértelműen a Max Weber és Marcel Mauss által elindított hagyomány folytatójaként aposztrofálja. írásainak e legutóbbi, tematikus válogatásában, a Le Jumeau so/a^e-ben Malamoud hét esszén keresztül vizsgálja a halállal kapcsolatos rítusok és az áldozat fogalmait az indiai gondolkodásmódban, amilyennek azokat a szanszkrit szövegekből megismerhetjük. A kötet tanulmányait tehát a halál és az áldozat gondolatköre fűzi össze, meg az időé. Idő, halál és áldozat - e három fogalom szorosan összetartozik a védikus és poszt 12 védikus világképben. Malamoud a leggyakrabban védikus szövegekre (himnuszokra és jjs az áldozattal kapcsolatos szövegekre) támaszkodik, melyek az indiai irodalom legrégebbi részét alkotják. Módszere a következő: egy „részletből" - egy isten nevéből, egy áldozati felajánlásból, egy halotti szertartás részleteiből - kiindulva, az ősi indiai kultúra egy egész szeletét kísérli meg rekonstruálni, s helyenként arra is rámutat, hogy a tradicionális India társadalmi és vallási életének mai jellegzetességei hogyan kerülnek új megvilágításba e régi szövegek fényében. A fejezetek ugyanakkor, ahogy arra a könyv címe is utal, explicit vagy implicit módon, India vallásának egyik központi alakjáról is szólnak: Jamáról, a halál istenéről, a halottak királyáról, aki egyszersmind az élőket és a generációk közötti kapcsolatokat felügyelő védőisten is. 306 Az első esszé (La dualité, la mort, la loi [Kettősség, halál, törvény]) egyfajta beve-