Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

SZABÓ MÁRYÁS: A néprajz jelene és a jelen néprajza (Mohay Tamás interjúja Szabó Mátyással)

kormány által kinevezett bizottság. Meghívtak a vitákra, és elmondtam a véleményemet. Nem tudom, mennyit nyomott a latban, mert voltak ott mások is, de 2001. júliustól a svédek is elfogadják a kettős állampolgárságot. A másik kérdés: az állampolgárság egyik feltétele a nyelvtudás, ami benne volt az állampolgársági előírásokban egészen 1978-ig. Utána kihagyták, de most, az elmúlt évben ismét hangoztatják, hogy nagyon fontos lenne ezt a követelményt újra beilleszteni az állampolgársági követelmények közé, mert ezzel ösztönöznék a bevándorlókat a svéd nyelvtudás megszerzésére. Volt ennek valamilyen negatív hatása? Nagyon rossz tapasztalataink vannak a svéd nyelvtudásról az állampolgárság tekintetében. Ez egy összetevő, és nagyon fontos szimbólum. Ez azt jelenti, hogy a svéd állampolgárok egyre kevésbé tudnak svédül? Egyes csoportoknál pontosan így van. Azok, akik idős korban szereznek állampolgárságot, alig tudnak. Ez szimbolikus kérdéssé alakult, amelyet nagyon részletesen fejtegetek. Ennek révén ismét kapcsolatba kerültem a kormánnyal, és nemrég több újságíró is megkeresett. Az elmúlt ősszel voltak parlamenti választások Svédországban, ahol a Néppárt többek között az állampolgárság és a svéd nyelvtudás kérdését a választási programja egyik központi elemévé tette. Én pozitív voltam a svéd nyelvvel kapcsolatban, sőt kifejezetten kinyilvánítom a véleményemet: kár, hogy kihagyták. Mikor a Néppárt megtudta, hogy pozitívan nyilatkozom erről, ezt kihasználták. A nyelvészek ugyanis nyelvi problémaként közelítenek hozzá, számukra érdektelen, én viszont másként fogom fel, identitásbeli kérdésnek. Egy választási programban ez marginális dolog, de úgy fölfújták, hogy a Néppárt népszerűsége a lakosság körében hét százalékról I 3-ra ment föl! Az átlagsvéd ugyanis a bevándorlótól elvárja, hogy tudjon svédül, igaz? Persze ebben volt egy adag okos, ravasz demagógia is, tudták, hogy a svéd társadalomnak ez kell. Ez is példa arra, hogy egy néprajzi témáról sosem lehet tudni, mire lehet felhasználni. Az 1960-as évek óta többször jelentek meg írásaid itthon, az Ethnographiában is, kinti cikkeidben is többször hivatkozol magyar szerzőkre, példákra. Az egyszerre külső és belső helyzetedből hogy látod most a magyar néprajz helyzetét? A probléma az, hogy noha a magyar néprajzzal mindig tartottam a kapcsolatot, és most, hogy többet vagyok itthon, sokat olvasok, ám mégsincs kialakult képem a magyar néprajzról. Látsz elvégzendő feladatokat, esetleg olyanokat, amelyekben Te magad is szívesen benne lennél? A néprajz eredményeit jobban ki kellene vinni a piacra, a köztudatba, mint ahogy szerintem ma van. Egy példát tekintve: Svédországban voltam 2001. szeptember I I -én, és