Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

SZABÓ MÁTYÁS: Állampolgárság és identitás

kai menekültnek minősültek, feltétel nélkül négyévelteltével;. 3. azok a magyar állampolgárok, akik a magyar hatóságok hivatalos engedélye nélkül tartózkodtak Svédországban, feltétel nélkül öt év elteltével kapták meg a svéd állampolgárságot. Miért van szükség a harmadik kategóriára? „Ebben az esetben azért nincs szükség a magyar állampolgárság alóli felmentésre, mert a magyar törvények szerint bűntényt követett el a kérelmező, és ezért amúgy sem kaphatna felmentést az állampolgársága alól." (Az állampolgárság-ügyi hivatal állásfoglalása.) Az utolsó kategória, az állampolgársági kérvények különböző elbírálása sok zavart és keserűséget okozott a kérvényezők számára, akiknek nemritkán sokévi küzdelmes harccal kellett kivívniuk a magyar állampolgárság alóli felmentést. Sokan ezt törvényes diszkriminációnak tekintették, amikor Svédországba érkeztek. A menekült státus sok előnnyel járt, többek között az állampolgárság szempontjából. Az I 956-os forradalom után érkezett magyarokat és az 1960-as, I 970-es és 1980as évek során kivándoroltak nagyobb részét feltételek nélkül honosították, miközben a többieknek először le kellett mondaniuk az állampolgárságukról, ez pedig korábban sok bürokráciával, hosszú várakozási idővel és magas költségekkel járt. Elterjedt az állampolgárságot kérelmezők körében az az általános vélemény, hogy felmentésük politikai okokból húzódott el, mert szüleik vagy más hozzátartozóik rezsimellenesek voltak, vagy ők maguk voltak terhesek a hatalom számára. Ezért gyakran találkozhatunk a felmentés kérelmezésével, miszerint a svéd állampolgárságra álláspályázattal, a saját céggel valkó kapcsolat vagy tandíjhitel igénylése miatt van szükség. Mint azt korábban említettük, sok magyar soron kívül szerette volna elbíráltatni a benyújtott állampolgársági kérvényét. Okként gyakran a következőket hozták fel: „Alulírott családjával együtt látogatást szeretne tenni hazájába, Magyarországra a lehető leggyorsabban, ezért indítványozom állampolgársági kérelmem elbírálását. Az ok, amiért kérelmezem a sürgős elbírálást a fent említett tervezett hazautazás (1965 nyara), ami sürgőssé vált a feleségem édesanyja súlyos betegsége miatt. Jelenleg kórházban fekszik Budapesten, és állapotának súlyosságát orvosi lelet igazolja." (Igazságügyi Minisztérium M 1965.06.30:57.) A magyarok nemcsak a svéd állampolgárság felvétele iránt tanúsított nagyfokú hajlandóságról voltak ismertek, hanem (az 1970-es években) a bűnözési statisztikákban betöltött helyükről is. Mi lehet az oka ennek, és miként jelenik meg ez a jelenség az aktákban? A. Svensson rávilágít erre a Hősi glória leágazóban című tanulmányában. Már I 957 tavaszán megváltozott a svéd közvélemény pozitív beállítottsága a magyarokkal szemben. Az a kis részük, amely elhanyagolta munkáját, negatív publicitást szerzett, melynek következtében a magyarok mint csoport elvesztették a kezdeti szimpátiát. Svensson elemzi a bűnözés okait is, és figyelemmel kíséri az újságok tudósításait a beilleszkedni képtelenekről (Svensson I 992:1 78 skk.). Hogy létezik kontinuitás a bűnözésben, vagy a későbbi bűntények a második generáció gyökértelenségével állnak kapcsolatban, nem lehet tudni. Egy körülményt azonban mindenképp ki kell emelni, amelynek köze van a nagy menekülthullámhoz, és amelyet eddig megkerültünk. Sven Allard bécsi nagykövet 1958. augusztus 2-án írja a külügyminisztériumnak, hogy egy statisztikai kimutatást kapott Borsttól, az ICEM (International Committé for European Migration) irodájának főnökétől a magyar menekültek hazatelepítéséről, amelyből kiderül, hogy I 1 400 magyart telepítettek vissza Magyarországra. A hatalmas szám magában foglalja azt a nem kevesebb mint 3481 személyt, akiket különböző fogadó or-