Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

Tabló - Antropológia és gyarmatosítás. Borsányi László: Hontalanok a hazájukban. Az első amerikaiak történelme Észak-Amerika történetében (XVII-XIX. század) H. Szilágyi István

H. SZILÁGYI ISTVÁN Antropológia és gyarmatosítás Borsányi László: Hontalanok a hazájukban. Az első amerikaiak történelme Észak-Amerika történetében (XVII-XIX. század). Budapest: Helikon Kiadó. 2001. 223 p. £\z antropológia és gyarmatosítás cím nem a jelen szerző saját találmánya: Adam Kuper (1973) könyvének egyik fejezetcíme, melyben a szerző az angol szociálantropológiai iskola 1922-t követő fél évszázadának történetét vázolja, és - tiszteletre méltó őszinteséggel - azt a morálisan kényelmetlen kérdést járja körül, hogy az angol antropológia virágzása miként függött össze a brit gyarmatbirodaloméval; egészen pontosan azt, hogy az antropológusok milyen szerepet játszottak az angol gyarmatosítás történetében. Borsányi László voltaképpen hasonló kérdést feszeget a Hontalanok a hazájukban című könyvében az amerikai antropológia és az Újvilág őslakóinak kolonizációja vonatkozásában. A két vállalkozás között azonban mégis figyelemre méltó különbségek vannak: Adam Kuper nemcsak hogy angol, de édesanyja, Hilda B. Kuper (Leo Kuper felesége) maga is tekintélyes antropológus; noha a művet szakirodalomnak szánta, s a célba vett hallgatóság a kortárs és a leendő antropológusok köre, mégis könnyen érthető volt az érdeklődő laikusok számára is, mert az angol gyarmatbirodalom 19-20. századi történelme soha nem volt „titkos" történelem az angolok és a világ számára. Ezzel szemben Borsányi nemcsak hogy nem amerikai, de antropológusként egy olyan tudományterület művelője, amelynek hazánkban - finoman fogalmazva - soha nem volt virágkora, másrészt az amerikai őslakosok gyarmatosításának története máig tabu témának számít az amerikai közgondolkodásban, a hazai laikusok pedig jobbára kénytelenek a képzeletükre hagyatkozni, hogyha be akarják tölteni a Vadö/ó'

1 és a Wounded Knee

2 között eltelt több mint két évszázadnyi űrt. A szerző láthatóan tisztában volt sajátos helyzetével, mert mindjárt a mű előszava- :s ban világossá teszi, hogy a kínálkozó szempontok közül - a gyarmatosítók, az „indiá- § nok" és az antropológusok (kívülállók?) - az őslakók szempontját teszi magáévá, ezzel meglehetősen radikalizálva a „kívülálló" helyzetéből fakadó kritikai pozíciót. Az is világos számára, hogy ha nem a magyar antropológusok egyelőre nem létező tudományos közösségének írja a könyvet, akkor először is az amerikai sikersztori másik oldalának hiteles ábrázolásával kell kezdenie, vagyis az Egyesült Államok létrejötténekés 17-19. századi történetének „indián" szempontból való bemutatásával. A fentiekben nem véletlenül szerepelt az indián mindannyiszor idézőjelben: „indiánok" márpedig nincsenek. Vannak apacsok, apölesík, arapahók, arikarák, aszinbojnok, atakapák, atapaszkák és megannyi más őslakos nép, de „indiánok" eredetileg csak a fehér ember képzeletében léteztek. Az „indián" megjelölés egy tökéletes félreértés és ugyan- I 4