Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

Tabló - Örökségünk: a vidék és néhány újraértelmezési kísérlet. Michel Rautenberg- André Micoud- Laurence Bérard - Philippe Marchenay, ed.: Campagnes de tous nos désirs. Patrimoines et nouveaux usages sociaux Körösi Katalin

KÖRÖSI KATALIN Örökségünk: a vidék és néhány újraértelmezési kísérlet Michel Rautenberg - André Micoud - Laurence Bérard Philippe Marchenay, ed.: Campagnes de tous nos désirs. Patrimoines et nouveaux usages sociaux. Paris: Éditions de la Maison des sciences de l'homme. 2000. 191 p. /Mission du Patrimoine ethnologique Collection Ethnologie de la France, cahier 16./ • • ^)rökség, világörökség, (nemzeti) kulturális örökség stb. - megannyi fogalom, amelyek az utóbbi néhány évben Magyarországon is egyre inkább a társadalmi, tudományos és - nem utolsósorban - politikai közbeszéd részévé váltak. Ám hogy pontosan mit is értünk az örökség fogalmán, azzal sokszor a terminus használói sincsenek egészen tisztában. Valami, ami csak a miénk, kultúránk, társadalmi tudatunk szerves része, illetve mindezen kulturális javak összessége. Valami, ami ebből adódóan szinte automatikusan pozitív konnotációt nyer: önmagában is értéket hordoz, és megőrzésre érdemes. És innen már esetenként csak egy aprócska lépés a nosztalgikus múltba révedés, különösen, ha a magyar néprajzi érdeklődés konvencionális tárgykörébe eső jelenségekről, azaz a „hagyományos népi kultúra", a régi falusi életforma elemeiről van szó. A kérdéskör napjainkban, az európai egységesülés korában különösen aktuális, valamennyi ország, régió, népcsoport gőzerővel dolgozik azon, hogy saját kultúrájának bizonyos, egyedinek vélt elemeit összegyűjtse, értelmezze vagy újraértelmezze, és ország-világ színe előtt megmutassa. Az „örökség", azaz a magyar nyelvben talán sze- Jg rencsésebb jelzőkkel kibővítve a „természeti és kulturális örökség" kifejezés használata £3 a turisztikai marketing és a területfejlesztés fontos eszköze. Talán nem túlzás azt mon- . dani: dzsoli dzsókere. jg Mindezt jelen kötet is kiválóan illusztrálja. 1994-1995-ben a francia kulturális mi- j§ nisztérium szervezeti keretein belül működő Mission du patrimoine ethnologique (Etnológiai Örökség Irodája) A vidék és örökségünk új használatai címmel nagyszabású programot indított, amely több tudományág, szakterület - néprajz, antropológia, földrajz, közgazdaságtan, tájépítészet, turisztika stb. - képviselőit mozgósította. Összesen tizenhat témában folytak kutatások, jelen kötet tizenegy alprogrammal kapcsolatos írásokat tartalmaz. A tanulmányok ismertetése előtt azonban időzzünk el még egy keveset az „örök-