Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

HELTAI GYÖNGYI: Színház és interkulturalitás

vagy csak kísérleti formában - létező műfajváltozat, a szocialista operett külföldi, elsősorban szovjet példái iránt, tényleg fel akarta használni azokat az operettszínház korábbi „kispolgári és bulvár-" repertoárjának gyökeres megújítására. Az, hogy ismerte a nemzetközi színházi kapcsolatokra vonatkozó új politikai és esztétikai elvárásokat, s hogy őszintén alkalmazkodott hozzájuk, világosan kiderül abból a leveléből, amelyet a Népművelési Minisztérium színházi főosztályára küldött 1951. január I 7-én.

4 Levelében egyszerre van jelen az új értékrend átvételére inspiráló hatalmi elvárás szinte komikus túlteljesítése s a polgári sikerreceptet már ismerő, attól művészi megújulást már nem váró baloldali értelmiségi őszinte kíváncsisága egy új színházi nyelv iránt. „A Fővárosi Operettszínház még a »Szabad szél« színrehozatalának előkészületei alatt felvette a kapcsolatot a moszkvai Operettszínházzal, pontosabban Tumanov elvtárssal, a színház főrendezőjével. Tumanov elvtárstól rendkívül értékes útbaigazításokat kaptunk, s ezeket színházunk további munkájában is igyekszünk felhasználni. Színházunk jelenleg Miljutyin Trembita című Sztálin díjas operettjének előkészítésén dolgozik, melynek bemutatója április hóra esik. Ennek érdekében ismét felvettük a kapcsolatot Tumanov elvtárssal, aki megígérte, hogy a darab rendezőpéldányát, valamint fényképanyagot bocsát rendelkezésünkre. Miután az operett színjátszás, valamint az operett, mint műfaj továbbfejlődése érdekében feltétlenül szükségünk van a szovjet művészek tanítására és útmutatására, javaslat formájába felvetjük a kérdést: lehetséges volna-e, hogy a márciusban tartandó M agyar-Szovjet Barátsági Hónap keretében Budapestre érkező szovjet művészek küldöttségének Tumanov elvtárs is tagja legyen. Ebben az esetben ő személyesen irányíthatná a Trembita színrehozatalának előkészületeit, s ez színházunk egész további működésére, fejlődésére felmérhetetlenül hasznos volna. Hangsúlyozva Tumanov elvtárs látogatásának számunkra rendkívüli fontosságát, kérjük a Népművelési Minisztérium Színházi Főosztályát, támogassa javaslatunkat."

5 Gáspár fenti levele alapján abból a feltételezésből indult ki, hogy legjobb, ha a szocialista realista operett a modellkultúrából érkező autentikus források-vendégrendező, rendezőpéldány, fotók - segítségével, lényegében változtatás nélkül tevődik át a szovjet színpadokról a pestire. Ez a korra jellemző elképzelés volt, amennyiben a befogadó kultúra hagyományának - ahogy ma mondanánk, „kulturális emlékezetének" - s a befogadás aktív jellegének nem szenteltek túl nagy figyelmet a népi demokráciákban, hisz éppenséggel e befogadói nézőpont radikális átalakításán munkálkodtak. Ugyanakkor a szovjet importoperetteknek a magyar közegre való - a szó tágabb értelmében vett - áthangszerelése nélkül ezek az előadások kudarcra lettek volna ítélve. Gáspár Margitban azonban a pesti magánszínházi hagyományon felnőtt színpadi szerzői ösztön is működött, s a szovjet rendező tanácsai mellett néhány egykori operettsztárt - Latabárt, Honthyt, Felekyt - is belekomponált e reformoperett-előadásokba. E szereposztási gyakorlat önmagában segítette a nézőket a forrás- és a befogadó kultúra közti távolság áthidalásában.