Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

NAGY TERÉZIA: Az underground zenei szubkultúra a mai nagyvárosban

Az ifjúsági szubkultúrák megközelítése A szubkultúrák egy adott nyelvi, etnikai, társadalmi státusbeli dimenzió mentén alakítanak ki szubkulturális modelleket; az ifjúsági szubkultúrák egy közel azonos társadalmi valóságban választanak különféle minták közül, habár a fentiek indukálhatnak bizonyos típusú választást. Ez az indukálás azonban sokkal inkább arra irányul, hogy adott spektrumot kínál fel a modellekből. Az ifjúsági szubkultúrák a saját társadalmon belüli különlegességként és másságként jelennek meg a kutató számára, azaz „egy közös, a kutató és kutatottak számára egyaránt ismert valóság kontextusába vannak beágyazva" (Niedermüller 1984; Hárman 1998; Thornton 1996). S ha ez a közös kontextus létezik is, annak értelmezése és a szubkultúrák sajátságai szűk kódokkal bírnak. A vizsgált kultúra és a kutató, a kutató és az olvasó diskurzusában válik nyilvánvalóvá a realitás, s ennek segítésére kell kialakítani egy interszubjektív fogalomkészletet, amelynek kialakítása során a megfigyelésnek és részvételnek, az interpretációnak kell eszközzé válnia. Az ifjúsági szubkultúrák a nagyváros kulturális terén belül jelennek meg, s olyan konfigurációknak tekinthetők, melyeknek története rövid, s maguk változékonyak. Kialakítanak egy viselkedési mintát, amely csak rájuk jellemző, és „bár az egyének természetszerűen különböznek, az adott kultúra stílusa egy egységes és ideálisnak tartott életmódot alakít ki, illetve annak követésére szorítja az egyént. [...] egyúttal egy alapvető ethosz jön létre a közösségen belül, amely áthatja a viselkedés mindennapi szféráit éppúgy, mint az ünnepi rítusok világát." (Hoppal I 984:375). Az ifjúsági szubkultúrákkal konzisztens kulturális minták a mindennapok világából kiemelkedő szent tér és idő konstellációiban jelennek meg. Ezek a szent terek és idők nem az évkorhoz, életciklushoz kapcsolódnak, hanem bárhol megnyílhatnak, ahol a kortársak megjelennek, és a maguk közötti lét pillanatait élik meg. A kulturális minta a mindennapokat is áthatja, mégis a szubkulturális cselekvés a szubkulturális közegben manifesztálódik, amely közeg a liminális terekre jellemző sajátosságokat mutat. A kutatás során alkalmazott értelmezési keretek A deviancia, mint lehetséges értelmezési keret Terepmunkám olyan területen folyt, amelyet a devianciaértelmezés is magáénak vallhat. A saját kultúrájából felbukkanó kutató számára az eltérés ugyan lehet szembeötlő, de a deviancia tradicionális értelemben alkalmazott fogalma nem fér meg a kulturális pluralizmus fogalma mellett. A normális és nem normális felosztás - amely egy szociális konstrukción nyugszik - csak szigorú határok között alkalmazható. A (szub)kultúrák normális és abnormális kategóriáit - belső kategóriáit - éppúgy relevánsnak kell tekintenünk, hiszen az egyes élethelyzetekre kidolgozottak, a szubjektum intimitását védő normatív rendek egymás mellett működnek, és jól működnek. A domináns kultúra irányából megjelenő értékelések - mint amolyan értékelések - a „mi"-tudatunk kiterjesztései, a megismerőtevékenység során tartózkodni kell tőle. o o