Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

A. GERGELY ANDRÁS: A rai azonosság- és régióképző szerepe

rockhatásaival, s ez az elektronikus zenei eszközök befolyásától mentes visszanyúlást, a rai újjászületését eredményezte. A nyugati (főként algériai városi) raiban hivatásos vidéki muzsikusok és városi utcazenészek, szent kuplék és profán dalok előadói vegyítik a szentimentális előadásmódot a modernizált hangzással: egy korszak visszaidézése a céljuk, benne a kávéházak, kaszinók, ceremóniák, arabeszkek, költői érzületek és térségi együttérzések keverékével: a rai identitással. Lényeges kérdés, hogy a rai hívei között legalább annyian vannak egyező véleményen az irányzat funkcióját illetően, mint amennyien ellenzői körében: a többség azt vallja, hogy épp az elszakadás ellenében a „visszatalálás", a revival útját nevezhetik meg a műfaj lehetséges sikerében. Egy francia kutatójukkal, Alain Battegay-vel

2 készült interjúm során derült fény arra: az örökölt kultúrájukat elhagyó, a globális adaptációban a fősodorba kerülő fiatalok számára a maghrebi kulturális örökség egyre inkább ismeretlen tartalom, s szinte a kívülállóknak kell őket „visszavezetniük" azokhoz a gyökerekhez, amelyek nélkül bárhová sodródhatnának. E program azonban csupán ritka néhányak szándéka, a rai ebben a hagyományt és modernitást keverve segíthet, de lehetséges, hogy ettől meg is szűnik majd „kultúrapótló" lenni. Mai divatját tekintve a rai lényege a mentális elszakadás, az érzelmi eltávolodás, a tudatos kilépés, melynek részben következménye, részben előzménye az is, hogy feloldhatatlanul mély csalódásra ébred egy nemzedék, amelyet a franciák nem fogadnak el honfitársként, a jobboldal és az eurokraták pedig a globális fenyegetettség egyik áldozatának, egyben pedig vétlen vagy tudatlan terjesztőjének tekintik őket. E közérzetet, az antipolitizált világképet persze áthatja néhány szinttel magasabban a kollektív politikai identitás vállalásának ellentmondásos, egyszerre hagyománytartó és elutasító gesztusa is: az egykori rai a mardosó honvágy legfőbb élményét kifejező jellegéből jócskán leadott, a Rif-hegység vidékén újjászülető raiban már szalonképesebb közízlés és piaci szempontú forgalmazási racionalitás is jelen van (Raina Rai, Sawt-el Atlas). „De a kereskedelmi megpróbáltatásoktól és a közönség változékony ízlésétől függetlenül, a rai bizonyosan fennmarad, mint egy nyugtalan és háborgó lelkiállapot történelmi kifejezése..." (Goytisolo, 1995:35.) Nem elhanyagolható kérdés, hogy a rai a 20. századi kultúraváltások, a globalizáció mentén gerjedő konfliktusok, a világvallások nemcsak lokális, hanem nemzetközi-univerzális szinten jelentkező konfrontációinak időszakában kap igazán erőre. A (talán leginkább távolságtartó, kulturálisan mégis azonosulni képes) mediterrán raielemző, Juan Goytisolo ( I 996:22) írja: „Időközben felélesztették a konfrontáció légkörét (ami, ne fe- ^ lejtsük el, magát az Európa-eszmét is jellemzi). Az iszlámra mint közeli és kiszámítha- «N tatlan ellenségre vonatkozó képzet, amely az akut szovjet fenyegetés miatt egy időre 5háttérbe szorult, fokozatosan visszanyerte korábbi aktualitását a kommunizmus össze- ^ omlásával és az Öböl-expedíció gigantikus vállalkozásával." îojg fN -V ° J> fNr^j A divat, a kultúra és a revivalmozgalom mint rendszer A rai persze nem tisztán jelenkor- vagy politikatörténeti szempontból figyelemre érdemes jelenség. Mint egy sajátságos kultúra komplex kifejezőrendszere, ennél sokkal többet is hordoz. A rai történetében egyfelől egy zenei-kulturális hagyományt (majd identitásfelületet és sikersztorit), másfelől egy romantikus érték- és életmódmodell átalaku- 24 7