Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

CSATLÓS JUDIT: A kopt egyházi zene hosszú története (Mohay Tamás interjúja Tóth Margittal)

alakult ki, ezt nem tudom; nem tudtam Kairóból elmenni, nem tudtam utánanézni. Óhatatlan, hogy valami egyéni beleszövődik. De ez a lényeget nem érinti. Volt lehetőségem meghallgatni egy bizonyos Szűzanya-himnuszt, az Ooiniatut. Nagyon szeretem, nagyon szép a dallama. Vettem fel úgy több helyen, hogy a fődallam mindig ugyanaz, de az én kántorom és a másik néhány helyen másként díszített. Mindez arra a hagyományozásra és változatképződésre emlékeztet, amely a népzenében megvan. Ez élő népzene! Ez élő, hagyományozott zenei anyag, amely mozog. A lényeget nem érinti, mint ahogy a mi népdalainknak is megvannak a típusai. Ez azért szép, mert ez a „népzene" az elit kultúra, a „nagy hagyomány" része is egyben, és a liturgia szerkezetében van benne. Pontosan. Nagyon érdekes, az egyik kopt tanártársam a Zeneakadémián, ahol tanítok, nagyon kért, hogy tanítsam meg lejegyezni. Összeállítottam egy kis útmutatót, megmondtam, mire figyeljen, elindítottuk. Nem sokat dolgoztunk együtt, mert neki sem volt ideje. Jött egy alkalommal örömmel, hogy hallottam, amit leírtam! Mondom, hála Istennek, ez a gyönyörű! A kézjelek használata, a kheironómia a tanításhoz tartozik, vagy a liturgia vezetéséhez? Inkább a dallammutatáshoz hasonlítanak a mozdulatok, mint amikor a szolfézstanár a do-re-mi-t jelzi, vagy inkább egy karnagyi vezényléshez? Ezek inkább csak a dallamvonalat mutatják, mint ahogy a gregoriánt vezénylik. Ezt sose használják, mikor templomban vannak, mert addigra már tudják. Amikor betanít egy-egy éneket valaki, akkor mutat ezt vagy azt. Mikor ott vannak a szertartáson, akkor már csak a fejével int, erre vagy arra. A melódiavezetést jelzi, hogy fölfelé vagy lefelé, és hogy hányszor ismétlik. És akkor néha így is mutatja. Mert vannak formulák, amit ismételnek. Igaz, hogy ezekben a kézjelekben felismerhetők olyan mozdulatok, amelyek hieroglifákon vagy egyiptomi ábrázolásokon is láthatók? Ezt csak hiszik, vagy legalábbis, aki írta, nem látta. Mert régi egyiptomi ábrázolásokon egyetlenegyet lehet látni, ahogy a vak énekes hárfázik; abból talán azt lehet kikövetkeztetni, hogy milyen hangokat penget, hogyha meglátjuk, hogy hány húros a hárfa. Egyébként csak azt látni, hogy egy vagy két kezüket fölemelik a fülükhöz. Ezek a mai napig is megvannak az árusoknál, ez élő szokás. De a kántor soha nem énekel így. Én más ábrázolást nem láttam, nem emlékszem másra. Hangszerek persze vannak, ahogy játszanak rajtuk, de /cheíronómiát nem láttam soha ábrázoláson. Meg lehet-e zeneileg ragadni műfajokat?