Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

CSATLÓS JUDIT: „Istennek tetsző cselekedetek." A faragás egy naiv művész életében

res a szobrok eladásával. Sőt korábban már megpróbálta őket búcsúban és az első pácsonyi falunapon árusítani. Magyar Lajos megítélését tehát a helyi társadalmon belül az befolyásolja, hogy miként illesztik be a faragást a munkaközpontú tevékenységi rendszerbe. Ennek során azonban a „faragó" életkorára is hivatkoznak, illetve figyelembe veszik, mekkora jelentőséget tulajdonít ennek a tevékenységnek. A közösség számára releváns tevékenységek korosztályonként eltérőek. A faragás esetében tehát meghatározó, hogy munkának vagy ahhoz kapcsolható dolognak tekintik, vagy unaloműzőként, felesleges dologként értelmezik. Magyar Lajos esetében a faragást eleve nem tekintik munkának, minthogy nem kezelik művészként sem, akinek az alkotás a munkája. A faragásnak mint unaloműzőnek vagy szabadidős tevékenységnek megvan a létjogosultsága, de az ennek tulajdonított túl nagy jelentőség már visszatetszést vált ki. Pletyka és tréfa Az egyén viselkedését másokéval összehangolni szükséges. Az ehhez való viszonyulás értelmében beszélhetünk konform és független szubjektumról. A konformáltság igazodás valamely elismert vagy megkövetelt mintához, és ott jelentkezik, ahol az egyén és a csoport közötti véleményeltérés esetén az egyén enged a csoport nyomásának. Ennek ellentéte a függetlenség, amely azt jelenti, hogy az ember maga alkotja a véleményét, és kiáll mellette, akár a közösséggel szemben is. Nem független az, aki csak egy-egy esetben nem enged a csoportnyomásnak. Ha független szubjektumról beszélünk, akkor az egyén részéről tartós ellenállásról van szó (Kon I 979:104-105). Pácsonyban, ahol a közvetlen személyközi kapcsolatok dominálnak, figyelemmel kísérik egymás életét. Itt is megvannak azok az eszközök, amelyekkel kifejezésre juttatják, melyek a kívánatos magatartási formák, egyéni jellemvonások és cselekedetek. így némely tevékenységeket, tulajdonságokat, viselkedési módokat ösztönöznek, másokat gátolnak érvényesülésükben. Ezek közül a kontrollmechanizmusok közül a legáltalánosabb a pletyka és a megszólás tréfás változata. Mindkettő azáltal működik, hogy társadalmi nyomást gyakorol a helytelenített cselekvés elkövetőjére (Kotics 2001:44), azonban ennek a csoportos és szokásszerű formái nem működnek. Ugyanakkor az individualizmus hatására leszűkült azon cselekvések köre, amelyre komolyabb szankciókat alkalmaznak, és azon személyek köre is, akik figyelembe veszik ezeket. A norma- és értékrendszer függvényében az alkotóképesség kibontakozásának alapvetően két lehetősége van. Az egyik lehetőség, ha a környezet felszabadítja az egyént az alkalmazkodás kényszere vagy csábítása alól, azaz az alkotás nem jár büntetéssel. A másik esetben, ha ez a „felmentés" nem történik meg, az alkotó kilép a közösség normarendszeréből, azaz megpróbál függetlenedni (Magyari Vincze 1992:191). Persze nem ilyen kiélezett a helyzet (legalábbis Pácsonyban), az esetleges szankciók viszonylag enyhék, másrészt a kilépések sem ritkák a helyi társadalomban, hiszen az ingázókat is ez jellemzi. Magyar Lajos esetében az önmeghatározás változásain keresztül megfigyelhető, miként szakad el fokozatosan szűkebb környezetének elvárásaitól. A normaszegés kiváltotta a megfelelő ellenreakciókat, mint a kinevetés, a megvetés („gyalázás"), vala-