Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

CSATLÓS JUDIT: „Istennek tetsző cselekedetek." A faragás egy naiv művész életében

A helyi társadalom szintje Konfliktusok Magyar Lajos és a falusiak közti ellentétek már a kutatás kezdetén nyilvánvalóvá váltak. Annak ellenére, hogy a feszültség jól érzékelhető volt számomra, ennek kézzelfogható jeleit nem tudtam feltárni, leírni, aminek véleményem szerint két fontosabb oka lehetett. Egyrészt a helyi társadalom összetartozása nyilvánult meg abban, hogy egyik tagjukat sem adták ki nekem mint idegennek. Másrészt túl direkt és kiérleletlen kérdezési technikám járult hozzá a kudarchoz. Az alkalmi, tájékozódó jellegű beszélgetések során arra kértem beszélgetőpartnereimet, mondják el véleményüket Magyar Lajosról, valamint azt, milyen kapcsolatban állnak vele. Az alkotó és a közösség kapcsolatának vizsgálatához a továbblépés lehetőségei a terepen gyűjtött információk rendszerezése és feldolgozása során tárultak fel. A Magyar Lajos által elmesélt néhány történetben a személyes konfliktusok leírásai mellett megjelentek az összeütközés hátterében meghúzódó értékrendbeli eltérések. A történetek jelentőségét igazolta, hogy azokat nemcsak nekem mondta el, hanem a Bánszky Pál számára készített önéletrajzban is leírta: „Anyósom a negyedik faluban lakik. Megtudta, hogy a népművészeti vásáron a búcsúban kirakodtam. Levelet írt, és abban gyalázott, hogy babákat árultam..." „A feleségem húgának a lánya - egyben keresztlánya és a bátyjának egyik menye meglátott a búcsúban, és azért nem jöttek közel, hogy ismerőseik észre ne vegyék, hogy olyan rokonuk van, aki fababákat árul." „Másik asszony- aki két évvel fiatalabb nálam több napon is azt kiáltotta oda: bütykölsz, bütykölsz, már megint bütykölsz. Bütykölök feleltem." (Bánszky I 984:1 10.) „A nővérem azt mondja: Öcsém, jobban tennéd, ha a fenekedet kotornád, mint ilyenekkel foglalkozol. Hát mondom, akkor nem lenne belőle húsz-harmincezer forintom, ha a fenekemet kotornám, de hát így van. Hát azt elment." Nem érdekli ezeket semmi, volt, aki még nem is látta. Nem tudom, nem érdekli őket. Az van ám, ha én is, ha paraszt lennék, nem foglalkoznak vele. Lehet, hogy én azért kíváncsi lennék, megnézném kíváncsi lennék, de lehet, hogy nem. Aki, amivel foglalkozik, aki maga is csinálja, azt érdekli." Az idézett szövegekben a helyi társadalom és az ebből bizonyos mértékig kilépő személy konfliktusa fogalmazódik meg. A „kilépés" több szinten is értelmezhető: beszélhe- oj tünk térbeli, úgynevezett alkalmi kilépésről, mikor kiállításmegnyitókra az életvilágát alkotó Ri környezetből (Pácsony, Oszkó, Vasvár) számára ismeretlen városokba utazik. Ugyanak- S kor fontos, hogy nem pusztán helyváltoztatásról van szó, hanem a kiállítóhelyiségek és £j> a múzeumi terek sajátos funkciójának és szakralitásának megtapasztalásáról. Másrészt «vg beszélhetünk arról, hogy ilyen alkalmakkor a „művészvilág" részese lesz, és ezzel egy gi olyan virtuális közösséghez tartozik, ahol faragásait művészetnek tekintik, és ahol az alkotótevékenységet megbecsülik. Ilyenkor tehát pozitív társadalmi értékelésben részesül, ami visszahat az önértékelésére, és befolyásolja a helyi társadalom tagjaival való kapcsolatát, mivel személyének és művészetének ezt a megbecsülését tőlük is elvárja.