Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)
CSATLÓS JUDIT: „Istennek tetsző cselekedetek." A faragás egy naiv művész életében
Az önértékelés Az önértékelés nem független a kulturális dimenziótól, mivel azoknak az embereknek a kölcsönös elvárásai, egyetértései és viselkedési mintái alakítják, akik között az egyén felnő, s akik által a társadalom tagja lesz (Niedermüller 1988:379). Az önértékelés során megmutatkozik az egyén társadalomhoz való viszonya. Ez lehet a kilépés, a függetlenség hangsúlyozása vagy ellenkezőleg, a társadalmi szerepek, az általánosan elfogadott normákhoz való igazodás kifejezése. Pácsonyban az idős korosztálynál a változások ellenére még érezhető a másokhoz való igazodás igénye és bizonyos mértékig ennek elvárása. (Kapitány-Kapitány 1995:106). Ez a társadalmi gyakorlat nehezebben tolerálja az eltérést. Ebben az értelemben a faragás is devianciának minősülhet, amivel az alkotó egyén is tisztában van. A másságnak az értékelése, vállalása egyben a helyi társadalomtól való elhatárolódást is jelent. Ennek a feszültséghelyzetnek a megoldási kísérleteit tükrözik Magyar Lajos önábrázolásai is. Az első szobor és az írások már a faragó léthez kötődnek, így a korábbi önértékelés és énkép megismeréséhez egyetlen támpont az élettörténeti elbeszélés. Az interjúban elmondottak azt hangsúlyozzák, hogy a paraszti élet Magyar Lajos számára nem tette lehetővé a kiteljesedést és önmegvalósítást, elmondása szerint a paraszti élet teher volt: „A termelőszövetkezet megalakulásával megszűnt a pár hold föld és az állatokról való gondoskodás gyötrelme is. Azóta van nyugalmam, időm és alkalmam a művészettel is foglalkozni." Azonban kérdés, hogy az önmegvalósítás igénye milyen módon jelentkezett korábban, ha egyáltalán felmerült. A „művész" szerepéből visszatekintve mindenképpen korlátotjelent a paraszti életmód. Az ebből való kilépés azonban nem saját választása volt, erre utal a téeszesítéssel való szembenállása is. A életútinterjú első felében számos olyan momentum van, amely rávilágít a föld fontosságára és a hozzá való kötődésre. Annak ellenére, hogy élete jelentős részét földművesként élte le, parasztként sose faragta meg magát, ugyanakkor a munkásélet ábrázolása is hiányzik. Ez azzal függ össze, hogy az önmeghatározás központi eleme a faragás. A múltból való válogatás és kiemelések során előtérbe helyezi azokat a helyzeteket, amelyek előzménynek tekinthetők, a paraszti életforma pedig akadály volt számára, ahol nem kapta meg a választás és önkifejezés szabadságát. A katonaság jelentősége, hogy Magyar Lajos kiszakadt a korábbi körforgásból. rs A háború sok új lehetőséget rejtett magában. Ismeretségeket kötött, új, az övétől elté- R| rő életformákat ismert meg, elkezdett rajzolni. A rajzolás festés, tehát a művészet itt S jelent meg először életében. Ezt az időt idézi fel az 1980-ban készült Magyar huszár £j> című szobor, melyen elmondása szerint saját magát ábrázolta. A szobron nincsenek jelzések, melyek elárulnák az ábrázolt kilétét. Magyar Lajos esetében a huszárként való gi§ megjelenés többszörös relevanciával bír. Egyrészt egy valós életszakasz megjelenítése, M r-2 másrészt a huszár olyan figura, aki kiemelkedik környezetéből, hős, aki egy ideáltípust fogalmaz meg, s így már egyfajta eltávolodást tartalmaz. Az 1984-ben készült Család című dombormű Magyar Lajost új szerepben mutatja. A három részre osztott táblán felül, középen Magyar Lajos és Ilonka néni, mellettük leányaik, lent pedig a lányok férjei és gyermekeik láthatók. Minden szereplő előtt vagy mellett a foglalkozását szimbolizáló tárgy van elhelyezve. Magyar Lajos előtt az órás- 2 I I
