Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)
PILIPKÓ ERZSÉBET: Magyar ortodoxok a kárpátaljai Tiszaháton
PILIPKÓ ERZSÉBET Magyar ortodoxok a kárpátaljai Tiszaháton Az 1949-ben megszüntetett kárpátaljai görög katolikus egyház az 1989-es politikai fordulat hatására visszanyerte legitimitását. A változás azonban egyúttal egy konfliktussorozat kezdetét is jelentette a kárpátaljai Tiszabökényben, számos más környékbeli faluhoz hasonlóan. Ez a tanulmány a vallási hovatartozás köré szerveződő konfliktusok természetét, a hátterükben meghúzódó érték- és érdekellentéteket igyekszik megvilágítani egy terepmunka tapasztalatai alapján. Az elemzés az etnikai és vallási identitás fogalmainak segítségével értelmezi az 1990-es évek előtti és utáni évek eseményeit, változásait. ^^z 1989. évi egyházpolitikai változások olyan eseménysort indítottak el a kárpátaljai egyházközösségek életében, amely máig tartó konfliktushelyzeteket eredményezett. 1 Az 1949-ben megszüntetett görög katolikus egyház ekkor nyerte vissza legitimitását, s ezzel megkezdődött az intézmény újraszervezése. Törvény írta elő, hogy azok a görög katolikus ingatlanok, amelyeket egykor az állam lefoglalt és az ortodox egyház tulajdonába adott át, most visszakerüljenek eredeti tulajdonosukhoz. Ez elsősorban templomok és parókiák sokaságát jelentette. A gyakorlatban a törvény végrehajtása azonban a vártnál is összetettebb feladatnak bizonyult. Az elmúlt negyven év olyan változásokat okozott az emberek életében, amely megzavarta „vallási kontinuitásukat". A görög katolikus egyház megmaradt képviselői - a visszakapott vallásszabadság kiváltotta öröm mellett ezt megrendüléssel vették tudomásul. Nemcsak a ruszin, hanem a magyar görög katolikus falvakban sem volt egyértelmű a „visszaállás". A közösségek szavazással döntötték el, hogy ezentúl a görög katolikus vagy az ortodox egyházhoz kívánnak-e tartozni, s az ingatlanok is a döntés függvényében kerültek vagy az egyik, vagy a másik egyház tulaj- ^ donába. Azokban az esetekben, amikor a közösség két csoportra szakadt, a legtöbb helyen a templomhasználat olykor a verbális és fizikai agresszióig fajuló konfliktushelyzetet szült. £ Az aktuális templomtulajdonos-közösség, azaz az ortodoxok nemhogy átadni nem voltak £j hajlandók a templomot eredeti tulajdonosuknak, a görög katolikusoknak, de „osztozni" v^g sem kívántak rajta. Azt a kompromisszumot, hogy átmenetileg használják felváltva a gj^ szakrális objektumot, az ortodox közösség a legtöbb helyen nem fogadta el. Ezt az el- N r utasító magatartást az a bizalmatlanság és félelem gerjesztette, hogy ha „beengedik" a görög katolikusokat, rövid időn belül az ortodox közösség szorul ki a templomból. így történhetett meg, hogy 1990 telén, negyvenéves szüneteltetés után az első görög katolikus liturgiát több helyen a templomudvaron, a csikorgó fagyban tartották meg. Ungváron, Nagyszőlősön és a többi megosztott egyházközségben az ortodox álláspont az volt, hogy a templom az ő kizárólagos használatukban marad mindaddig, amíg számuk- I 7 1
