Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Helyzet - Wilhelm Gábor: A jelenkorkutatás dilemmái a néprajzi múzeumokban

kori regionális életmód, ám az összehasonlításhoz, valamint a kutatáson alapuló feldolgozáshoz és dokumentációhoz egy részletes klasszifikációs rendszert dolgozott ki, melynek segítségével könnyen megtalálható és összevethető az életmód egy-egy tematikus részterülete (Fenton 1995: 228-229). Mindkét kezdeményezés egyik alapgondolata, hogy a jelenkor dokumentálásának esetlegességének az elkerülésében a korábbi és az aktuális gyűjtések meta-dokumentálása nagy segítséget nyújthat. Mind a skandináv Samdok, mind a brit SHIC egyszerre nyújt átfogó, egy-egy országra kiterjedő szervezeti hátteret a jelenkor dokumentálásához a néprajzi, illetve társadalomtörténeti irányultságú múzeumok számára, ugyanakkor mindkét esetben megtörtént a vizsgálandó korszak tematikai „lefedése" is. Mindkét programban kidolgoztak egy klasszifikációs sémát, amelynek a keretében végzett folyamatos gyűjtőmunkával valamilyen általánosabb képet remélnek nyerni a modern kor kultúráiról. Egy ilyen típusú, országos méretű hálózat, mely hosszú időn keresztül működik, csak kevés helyen épült ki ez idáig. Ennek ellenére több jelentős jelenkor-dokumentációs projekt valósult meg más országokban is. Milyen egyéb keretek között tudták ezeket megvalósítani? Hogyan igyekeztek túllépni az esettanulmányok ad hoc jellegén? Az egyik legkorábbi munka, mely a modern kor anyagi kultúrájának a térhódítására és szerepére volt kíváncsi, három koreai falu teljes dokumentálása a háztartások tárgykészlete szempontjából (Knez 1997). Ez a kutatás, gyűjtés több szempontból figyelmet érdemel. Az 1951 és 1981 közötti időszakban több felmérést végzett a kutatócsoport, egyegy időmetszetben az összes háztartás teljes tárgykészletét rögzítve. Mivel a dokumentálás célja a hagyományos és modern tárgyak kapcsolata volt, a felmérések előtt ki kellett dolgozni egy osztályozást - egy korai, válogató felmérés révén, mely a vizsgált térbeli keret, a három falu tárgyuniverzumát fedte le. Az ismételt vizsgálatok során ennek az osztályozásnak megfelelően szerepeltették a háztartásokban található tárgyakat. A különböző időkből származó tárgylisták azután számos következtetés levonására adtak lehetőséget. A dokumentálás tehát teljes falvakra terjedt ki, eleve a változásra volt kíváncsi, ezért több időmetszetet rögzített ugyanabból a szempontból, helyi kutatók bevonásával működött, illetve előzetes osztályozás, modell segítségével dolgozott. A következő - a kaposvári konferencián is többször hivatkozott - példa a a detmoldi szabadtéri múzeum (Westfälisches Freilichtsmuseum Detmold) 2000. évi időszaki kiállítása (Carstensen-Düllo-Richartz-Sassa, Hrsg. 2000). A németországi kiállítás öt-gyerekek vagy fiatalok lakta - szoba teljes tárgyi anyagát mutatta be (nagyjából 20 000 tárgyat), illetve vásárolt meg a múzeum a saját gyűjteménye számára. A gyűjtés és bemutatás arra keresett választ, hogyan lehet a 20. század tárgyi világának sokaságából a néprajzi múzeumi dokumentálás számára értelmes egységeket kiválasztani, ha a meglevő gyűjtemények ebből a szempontból töredékesek, és a későbbi kutatások sem voltak képesek valamilyen kerek képet nyújtani a jelenkorról. A kiállítást két éves kutatás előzte meg, melynek során csaknem 300 fiatallal dolgoztak, több tucat interjú és számtalan fotó- és videofelvétel készült. Az idézett koreai vizsgálat a különböző időpontokban azonos helyen megismételt felmérések révén kínál összehasonlítási lehetőséget, a német kutatás a téma széles körű lefedettsége alapján nyújt értelmezési keretet. Mindegyik projekt azonban szigorúan a mindennapoknak a még élő gyakorlatából indult ki. Bizonyos esetekben azonban a tér-