Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Helyzet - Wilhelm Gábor: A jelenkorkutatás dilemmái a néprajzi múzeumokban

tudományos absztrakció világát. A szinkron- vagy történeti szemlélet ily módon kizárólag a téma diktálta hangsúlyeltolódásokban valósulhat meg. A bausingeri fogalmi rendteremtés időzítése a jelenkor kutatásával kapcsolatban természetesen nem a puszta véletlen műve. A modern világra jellemző életmód néprajzi leírhatóságának a problémája, amely Bausingert ( 1984) a jelenkor fogalmának újragondolására késztette, már számos esetben vezetett hasonlójellegű elméleti tisztábban látáshoz. A jelenkor kultúrájának összetettségében a korábbi korszakokra összpontosító néprajzi leírások jól elváló - helyesebben jól elválasztó - tematikai tagolása tarthatatlanná válik. A korábban kifejtetlen feltételezések ilyenkor általában újra az előtérbe kerülnek, mert egyre kevésbé lehet őket hatékonyan alkalmazni az új tematikájú tudományos elemzésekkor.

1 Meg lehet kockáztatni azt az állítást, hogy a modern kor bekerülése a néprajzi vizsgálatok tárházába sokkal inkább ezen a csatornán keresztül hat a néprajz elméleti és módszertani alapjaira, mintsem a modern életmód alapvető mássága révén. A modern kor leírása közben elkerülhetetlen módszertani reflexiók ugyancsak nem kerülték el a „mindennapok kultúrájának" megítélését. Amíg a korábbi tematikák lehetővé tették a kultúra néprajzi tagolását, bizonyos területek kiemelését és hangsúlyozását, a modern kor szövevényessége lehetetlenné teszi a hétköznapi kultúra háttérbe szorítását vagy elhanyagolását (Bausinger I 984:103; lásd áttekintésként Schöne I 998). A szűkebb értelemben vett jelenkorkutatás és -dokumentálás tehát akár a bausingeri tipológián belül könnyen elhelyezhető (Bausinger I 984), akár a keret-téma fogalompár (Hammersley-Atkinson 1 983:40-44) segítségével jól értelmezhető, és a néprajzi vizsgálatok egészébe könnyen beilleszthető. A jelenkor mint keret használata ellen ily módon nem szól semmilyen elméleti érv. Más kérdés a jelenkornak mint témának a fontossága, főképp a Bausinger által kidolgozott harmadik típus értelmében. Egy-egy kutatási téma kiválasztása esetében ugyanis egyedül a relevancia számít mint tudományosan megítélhető szempont (Hammersley 1992:26-27, 72-75). Milyen jelentősége lehet tehát általában a jelenkori néprajzi dokumentációnak, illetve konkrétan az egyes ilyen jellegű projekteknek a néprajzi kutatások egészén belül? A valódi válaszvonalnak ebben a tekintetben a modernizációnak a hétköznapok életmódjára tett hatása látszik. Egészen addig, míg a választott, harmadik típusú (Bausinger I 984:92-93) kutatási téma ebből a szempontból nem válik el élesen a másik két kategóriába tartozóktól, inkább csak hangsúlyeltolódásokról beszélhetünk a szinkron-, történeti tengelyek mentén a két szélső pozíció között. Minél erőteljesebben van azonban jelen a modernizáció az életmód valamennyi területén, minél inkább átjárja a hétköznapok összes szegletét, annál nehezebb irrelevánsnak nevezni az ilyen témájú néprajzi vizsgálatokat. Bausinger szinte már egészen nyersen fogalmaz, mikor a modern világ néprajzi kutatandóságának a kérdését teszi a mérlegre. Bár elismeri, hogy a jelenkor kultúrája az összetettségével, a részeinek kölcsönös összefüggései révén számos kutatási problémát eredményezhet - nem utolsó sorban a részterületek közötti kapcsolatrendszer kibogozásának, átlátásának a képességét -, mégis „ez a jelenkori kultúránk valósága" (Bausinger I 984:104), akár rokonszenves ez a valóság, akár nem. A modern, „jelenkori kultúránk" kutatása mellett tehát tagadhatatlan és súlyos érvek szólnak, hiszen a korábban még izoláltan szemlélt - akár klasszikusnak tekinthető -