Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

KOVAI CECÍLIA: Az átokról. „Cigány beszéd" a gömbaljaiak között

előtt ismert. Az egyik házaspár esetében minden együtt van, ami az igazi „vérfertőzéshez" kell. Az édesanyjuk után első unokatestvérek, bár az asszony sályi születésű, viszonylag korán, tízévesen került Gömbaljára, tehát alapjában véve mindketten gömbaljaiak. Többször hallottam róluk, hogy „átok van a családjukon" emiatt. A feleség nőgyógyászati problémákkal küzd, csak három gyereke lehetett, „az isten ennyit adott, erre kell vigyázni" szokta mondani. A legidősebb fiú gyakran betegeskedik, gyomorpanaszai vannak. Az ő esetüket intő példaként kezelik a cigányok, mint a „vérfertőzés" és az ezt büntető átok keserű következményét. A cigányok a rokonok közötti házasságot általában helytelenítik, de együtt is élnek vele, néha „vérfertőzés" formájában, amikor az átok az, amely ezt a helytelenítést tudatja velük. A „testvérek" közti házasságot alapvetően két gömbaljai vélemény irányítja, az egyik: „testvérrel egybe lenni nem szabad", de a másik „a szívnek nem lehet parancsolni", egyik sincs előbbre a másiknál. Máskor is mondják, hogy va I akinek a „családján átok van", például egyeikövetett „bűn" miatt, amelyet sokszor a „vérfertőzéssel" azonosítanak. Egy asszony rendszeresen érdekes kapcsolatokba keveredett. Először élt egy férfival, akinek gyerekeket szült, majd a férfi bevonult katonának. Közben az asszony összejött a férfi testvérével, tőle is lett két gyereke, és mind a mai napig együtt élnek Gömbalján. A testvérpár nem gömbaljai, ezért az eset nem okozott konfliktust a telepen. A cigányok furcsállják ezt a „testvért testvérre cserélni" kapcsolatot. Vannak, akik „vérfertőzésnek" minősítik, mert az asszony „bűnt" követett el, mikor az „emberét" annak saját testvérével csalta meg. Rudi lánya és az asszony fia a gyerekek viharos szerelmi életét élték terepmunkám alatt. Rudi nem pártolta ezt, mert szerinte a fiún is átok van az anyja bűne miatt. Az átok így válhat vérré, ami tovább fertőzi a gyerekeket is. ,J\tok vanapénzén", ezt akkor mondják valakire, mikor az illető a többi cigány kárára gazdagodik meg, általában csak időlegesen. Honnan szerzi be egy gömbaljai cigány a neki szükséges pénzt? Általában gádzsóktól, bérmunka, kölcsön vagy alkalmi munkalehetőségek formájában. Ezek a pénzszerzésnek olyan terepei, ahol nagyjából mindenki egyenlő esélyekkel indulhat. Az egyéni képességeken, a „rafináltságon", az adott gádzsóval való jobb vagy rosszabb kapcsolaton múlik, hogy egy hónapban ki mennyi pénzt tud megszerezni a családjának. Ha az egri kórház felvételt hirdet takarítói álláskörbe, az „egész gömbaljai cigány" az Alkotmány utcától a Pirittyóig felkerekedik, és megpróbál biztos állást szerezni magának. Az alkalmi munkáknál a harc még kiélezettebben folyik tovább, hiszen a nap végén az összeszedett csigamennyiségén le lehet mérni, hogy ki volt aznap az „ügyesebb". A kölcsön olyan pénzforrás, amely kötődhet cigányhoz és gádzsóhoz is. A cigányok esetében a kölcsönt kapó és a kölcsönt adó személye gyakran felcserélődhet, úgyhogy itt hosszabb távon inkább cseréről beszélhetünk. A gádzsók esetében viszont rögzítettek a szerepek, a cigány kér, a gádzsó ad, ha minden jól megy. Itt is szükség van bizonyos egyéni képességekre, például a gádzsókhoz szóló beszédmód elsajátítására és a „rafináltságra". Van a pénzszerzésnek más típusú lehetősége is, mikor cigány keres cigányon. Ilyenkor az egyenlő helyzet szükségszerűen felborul, például ha valaki kamatra ad kölcsön, vagy valamilyen vállalkozásba kezd. Az így megszerzett pénzzel az illető sokszor pont a „testvéreit" rövidíti meg. Nézzünk egy konkrét esetet. „Sasoj" András kiváltotta a vállalkozói engedélyét, ő vásárolta meg a cigányoktól az összeszedett csigát, majd továbbadta azt egy nagykereskedőnek. Gömbalján az a cigány, aki az ő rokonságába tartozik,