Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

KOVAI CECÍLIA: Az átokról. „Cigány beszéd" a gömbaljaiak között

sebb generáció akkor volt abban a korban, mikor egy fiatal fiú vagy lány párt keres magának. A párkapcsolatok sokkal képlékenyebbek lehettek, mint most. Csipás fiúját Adél szedte el magának, majd Adél továbbadta Teréznek, ő pedig meg is tartotta. Ma már csak viccelődnek ezen: „Na látod, én adtam neked embert" „Adtad!? Inkább elvetteml" stb. Savanyú ezekben az időkben érkezett Gömbaljára egyedül, akadt ugyan egy-két szegről-végről rokon a faluban, de alapjában véve „idegen" volt, nem tartozott senkihez. Emiatt a fiatal cigány fiúk sokat zaklatták, bár ő meg tudta védeni magát, már akkor is híres volt „dzsuker szövegéről". Végül a Balogh család „vajdája", Mamóka vette pártfogásába, látta, hogy „dolgos asszony, nem retkes". Mamóka tulajdonképpen asszonyt akart találni a fiának, Rudinak, aki éppen akkor élte fiatalkora legvadabb napjait, haverjaival csak a diszkókat járták, mindegyiket más lánnyal. Később beteljesült Mamóka terve és Savanyú álma, a lány összejött Rudival, rövid időn belül lánygyermeket szült neki. Helyzetének és vérmérsékletének megfelelően Savanyú volt az asszonyok közötti verekedések egyik főszereplője. Terézzel sokszor összevitatkozott, de egyszer a „minek veszekedni, mikor verekedni is lehet" mondást beteljesítve a két asszony egymásnak rontott. Valahol az események forgatagában Teréznek kegyetlen átok szaladt ki a száján: „Hogy maradjon ott a lyányod a műtőasztalon, a rák essen bele." Jó pár évvel később Teréz fiát elvitte az agydaganat. Savanyút ettől kezdve azok közé az asszonyok közé sorolják, akiknek fog az átka. A cigányok, akik ismerik az esetet, ismerik ezek után a betegség okát is. Nekem pedig egyértelműnek tűnik, hogy itt „úgy" kimondott átokról beszélhetünk. Azonkívül, hogy a visszaszállt átok itt magyarázatként szolgált egy amúgy felfoghatatlan tragédia belső értelmezésére (Teréz fiát ugyanis mindenki szerette, az akkori gyerekvilág központi figurája volt, így elképzelhetetlen volt, miért kellett meghalnia), a történet erkölcsi üzenetté is vált az emberi felelőtlenségről, az átkokkal való megengedhetetlen bánásmódról. Végül pedig Savanyú és Teréz közötti presztízskülönbség lenyomataként szolgált az egész történet, melynek az előbb említett átok állt a középpontjában. Ilyen súlyú átkot három hónapos terepmunkám alatt egyszer sem hallottam. A mindennapokban elhangzó átkok ritkán sújtják az áldozat családtagjait, hiszen az olyan átok könnyebben lesz bűntelen. A Bodár családban történt tragédiát - a családtagok elmondása szerint - pont egy ilyen felelőtlenül kimondott átok okozta. Az öreg Bodár igyekszik kereskedelmi kapcsolatokat kialakítani a telepen lakókkal, melyek megvalósítását gyakran megnehezítik a fizetni nem akaró cigányok. Ők felveszik a kölcsönt, elviszik a tyúkot, libát, azután húzzák-halasztják a tartozást, mert az öreg „egymaga van, úgy sem tud mit tenni". Vagyis egyvalamit tud csupán tenni: átkozni, és ezt meg is teszi minden egyes vissza nem fizetett kölcsön esetében. „Költse koporsószögre" - mondogatja. Ez az átok ugyanakkor valamennyire célt tévesztett, ugyanis nem konkrétan a vétkesre irányul, hanem nyilván valamelyik családtagjára, így bűntelen átok lesz belőle. Bodár Sanyi elsőszülött gyermekét alig egy hónaposán temette el a család. Azóta mindig rászólnak az öregre, ha átkozódik - bár ő ezt nehezen állja meg -, hogy ne használja egyetlen fegyverét az őt semmibe vevő cigányok ellen. Egy-két finomabb változattal így is bünteti őket. Itt az átok nemcsak megerősítés, magyarázat, hanem fegyver is, amellyel egy cigány bármilyen szorongatott helyzetben élni tud. Hogy mikor és mitől lesz egy átok bűntelen, az általában akkor dől el, mikor az már visszaütött. Ha mondjuk a fenti esetben nem a Bodár család költ koporsószögre, hanem az átok címzettje, akkor a történet tanulsága arról szól, hogy az öregnek jól fog az átka.