Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

KOVAI CECÍLIA: Az átokról. „Cigány beszéd" a gömbaljaiak között

ban állnak egymással) és a Cyuricza család. Nem mindegy az alkalmazott nyelvi stratégia szempontjából, hogy egy éppen aktuális találkozó, beszélhetés során mely család tagjai vannak jelen. Az egyik Balogh testvér, Csipás, néha kijár a Pirittyóba (az egyik gömbaljai cigánytelep neve) „cigányolni". Pirittyót szinte teljes egészében a Gyuricza család lakja, akiket semmilyen vér szerinti kötelék nem fűz a Balogh családhoz. Csipás ilyen alkalmakkor főleg édestestvérét, Kálmánt keresi fel. A férfi egy Gyuricza lányt vett feleségül, és ezután a Gyuriczák uralta Pirittyóba költözött. A kamaszkorúakon kívül nem nagyon látogat ki oda más a Balogh családból, mert véleményük szerint „olyan megnézőek ott a cigányok, nem tudok ott felszabadultan lenni, mintha mindig lesnének, mennyit eszek, mit mondok, hogy mondok... nem megyek én oda." Ez a bizalmatlan, feszült légkör Csipást is zavarja. Egy pirittyói látogatása alkalmával például figyelmeztette az ottani cigányokat, hogy ne vegyenek senkinek egy szál rózsát, mert az halált hozhat. A pirittyóiak kinevették, és ostoba babonaságnak titulálták a nézeteit. Egy ideig ugyan hadakozott igazáért, de utána lassan készülődni kezdett, és elbúcsúzott sógornőjétől. Csipás ebben a helyzetben egyfajta követ szerepet vállalt magára a Balogh család részéről. Mikor valakinél összegyűlnek a „Balogh cigányok", gyakori beszédtéma Kálmán felesége, különféle történetek hangoznak el „retkességéről" és egyéb rossz tulajdonságairól. Az egyik ilyen gyakran visszatérő történet a sógornő gonosz mosolyáról szól Kálmán betegágya mellett: „Kálmán súlyos beteg volt évekkel ezelőtt, életét már csak a testvérek imái tartották vissza. A legkritikusabb pillanatokban felesége arcáról semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni, csak egy furcsa mosoly suhant át a száján." Körülbelül így szól a történet, mely különböző változatokban él, hallható. Ráadásul legtöbbször éppen Csipás szájából hallottam, aki állításait „tapadjon le a nyelvem, ha nem igaz", „így csússzak, másszak a földön" átkokkal erősítette megminden egyes alkalommal. Ezekből a beszélgetésekből felszivárog időnként egy-két súlyosabb kijelentés Pirittyóba, és Kálmán felesége nyilván Csipástól, a két családot és helyszínt összekötő személytől fogja majd számon kérni őket. „Én rohadjak el, ha ilyet csak hallottam is" - bizonygatja ilyenkor Csipás. „Pedig én nem tudom, ki mondta, de ez hírlik felőletek." „Látod én meg vagyok ezen általkodva, tapadjon le a nyelvem, ha mondtam, vagy csak hallottam is ilyet." Ha a sógornő nagyon hitetlenkedik, Csipás esetleg saját gyerekeit is beleszövi átkaiba. Ha tehát Csipás eleget akar tenni sógornői kötelezettségeinek, kénytelen használni az átkozódás stratégiáját, otthon viszont - egy másik szerepkörben - jó Balogh testvérként a Gyuricza lány asszonyi alkalmatlanságát fogja bizonyítani - szintén ugyanezzel az eszközzel. ^ Mikor én magam próbáltam meg átkozódni, a cigányok reakciója e stratégia - még Eí nem teljesen megfelelő - elsajátításának is szólt, főképp, hogy az „anyám haljon meggel" egy kicsit elvetettem a sulykot. Ez az átok fordul elő ugyanis legritkábban a hétköznapi mjg beszédben, hiszen ahogyan mondják: „Az anyját senki sem átkozza el potyára." Nem- §j§ csak nem éreztem tehát az adott helyzetnek leginkább megfelelő átkot, de az én ese- ertemben hiányzott a beszélgetőtársakhoz való pontos viszony is. Az a cigány átkozódik jól - a közösségi elvárásoknak megfelelően -, aki tudja, mikor, kinek milyen átkot kell mondani. Az átkozódás ráadásul számos esetben lehetőséget is ad épp az átok súlya alól való felmentésre is, ha ügyesen használja az illető - figyelembe véve nem csupán a beszélgetőtársakhoz való megfelelő, aktuális viszonyt, hanem az adott helyzetről való ismereteiket is. Volt, aki elátkozta az apját egy olyan embernek, aki nem 2 75